Jézus tanításában a bűnbánat sarkalatos jelentőséggel bír. Amikor elkezdi hirdetni Isten országát, annak mintegy kapujaként beszél róla: „Tartsatok bűnbánatot, hirdette, mert közel van a mennyek országa!” (Mt 4,17) Bűnbánat szükséges ahhoz, hogy a kegyelem állapotába jussunk és így részesedhessünk Isten országának javaiból.
A bűnbánattartás jelentősége az imameghallgatásokban is megkerülhetetlenül fontos, olyannyira, hogy az Egyház a szentgyónást a gyógyulás szentségei közé sorolja. A credo21.hu egy korábbi cikke több ismert esetet is bemutat a bűnbánattartás és az imameghallgatás kapcsolatáról.
A bűnbánat valójában „a bűnök megbánása, mellyel fájlaljuk Isten előtt, hogy vétkeztünk, a bűnt valóban rossznak ítéljük, s egyúttal fölébresztjük a jó szándékot, hogy a bűnt kerülni akarjuk. Az egyházi tanítás szerint a bűnbánat előföltétele a megigazulásnak”. (Magyar Katolikus Lexikon) Tehát a múltunkat, tetteinket Isten értékrendje szerint igyekszünk átvizsgálni és értékelni. Óriási segítséget jelentenek ebben a lelki tükrök, amelyek a katolikus imakönyveken túl sok egyházi honlapon is megtalálhatók. A lelkiismeret-vizsgálatot követi bűneink imádságos megvallása, megbánása, szükség esetén szentgyónás és a bűnbánat gyakorlatai. Bűneinktől megszabadulva egyre inkább előre tudunk lépni az erények építésében, a szeretet Istenéhez való hasonulásban.
A szentek természetesen nagyon is tudatában voltak annak, hogy bűnbánat nélkül nem lehet belépni Isten országába és előrehaladni a szeretet isteni útjain. Így például Szent Ferenc és társai is „Assisi-beli bűnbánók”-ként nevezték magukat, s a ferences harmadrend hagyományos megnevezése is a „bűnbánók rendje”.