„A világ a Nap nélkül meg tudna lenni, de nem lehet meg szentmise nélkül.” (Szent Pio atya)
A Hétlépcsős rózsafüzér imádság erősen kötődik a szentmiséhez: ennek az imamódnak alapvetően fontos eleme az, hogy imakérésünket a szentmise „Gyűjtőimájában” (latinul: Collecta) is terjesszük Isten elé.
A szentmise, vagyis az eucharisztikus áldozat a Katolikus Egyház és hívei életének egészen különleges központi eseménye. Egyházunk tanítása szerint az Eucharisztia „az egész keresztény élet forrása és csúcsa”. (KEK 1324) „Benne éri el csúcspontját a tevékenység, mellyel Isten Krisztusban megszenteli a világot, és a kultuszt, melyet az emberek Krisztusnak és általa az Atyának a Szentlélekben nyújtanak… az Eucharisztia ünneplése által már most részt veszünk az égi liturgiában és elővételezzük az örök életet, amelyben „Isten lesz minden mindenben” (1Kor 15,28). (KEK 1325-1326)
A szentmise több dologban is teljesen eltér más üdvös tevékenységektől és imádságoktól:
Mindenekelőtt a szentmise keretében az arra felkészült katolikus hívek szentáldozásban vehetnek részt, magukhoz véve Krisztus testét és vérét, azaz magában Krisztusban részesülnek. A földön ez az ember által kezdeményezhető legmagasabb szintű, legbensőségesebb találkozás, lelkünket átalakító együttlét Istennel. A legegyszerűbb, legszegényesebb katolikus templom ajtaja mögött is ugyanez a csodálatos égi ajándék vár az emberre, ugyanaz az isteni erő és kegyelem lakik a szentostyában! Jézus így tanított az Eucharisztiáról: „Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon. (Jn 6, 53-54)
A szentmise olvasmányai az év során végigvezetnek bennünket a Szentíráson és az egyházi év ünnepein keresztül hitünk legfontosabb üzenetein, így lehetőséget adva hitéletünk és istenkapcsolatunk elmélyítésére. Assisi Szent Ferencről életrajzírói megjegyzik, hogy a katolikus hitet a liturgiából ismerte meg olyan mélyen.
A liturgia, így a szentmise is Isten népének közös, nyilvános istentisztelete. A közös imádság, a közös istentisztelet Isten különleges áldásával jár. Jézus így tanít erről: „Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól. Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18, 19-20) A vasárnapi szentmisék a plébániai közösség legfontosabb találkozásai, ahol egységüket Isten erősíti meg.
A szentmise az imádság legkitűnőbb iskolája. A szertartás fohászai, himnuszai, imádságai a magánimádságaink legjobb mesterei.
Néhány elmélkedési szempont a szentmisével kapcsolatban a szentek útmutatásaiból:
„Ebben a világban Isten Szent Fiából nem látok egyebet, mint az ő Szent Testét és Vérét.” (Assisi Szent Ferenc)
„Minden odaadással meghallgatott szentmise csodálatos hatással van a lelkünkre, olyan lelki és anyagi kegyelmeket ad, amelyeket magunktól nem ismernénk. Hozz áldozatot, és vegyél részt a szentmisén!” (Szent Pio atya)
„Ahhoz, hogy Istenről nagy kegyelmeket nyerjünk a legalkalmasabb, hogy azok a legszentebb Oltáriszentség által érkezzenek. Ezen kapun kell bemennünk, hogy a legmagasabb fenség nagy titkokat nyilatkoztasson ki nekünk.” (Avilai Szent Teréz)