A credo21.hu hasábjain már volt szó a katolikus szentekről, mint hatékony égi imatársainkról, közbenjárókról, akiket Isten szívesen megdicsőít imameghallgatással. Van azonban egy másik rendkívüli értéke is a szentekkel való időtöltésnek: életük és tetteik megismerése, a szentté váláshoz vezető küzdelmes útjuk tanulmányozása átformálja, elmélyíti a saját hitünket és életünket is.
Hitemet és életcélomat keresve, intenzíven tájékozódó életszakaszomban kulcsfontosságú mozzanat volt a katolikus szentek életével való megismerkedés. Ahogyan kibontakozott előttem az Isten segítségével megvalósult szeretetük nagysága és vonzása, ahogyan átszűrődött a létükön, cselekedeteiken és a körülöttük történő csodákon keresztül a bennük lakó Isten jelenléte és kegyelme, hirtelen minden világossá vált előttem. „Igen, ez az! Tehát a Katolikus Egyházban lehet így kiteljesedni, a szeretet Istentől átitatott emberévé válni! Akkor hát ez az én helyem, ide akarok tartozni!” Innentől fogva a szentek életének és útmutatásainak rendszeres és szorgalmas olvasójává váltam. Nem a történelmi részletekre vagy a teológiai apróságokra fókuszáltam. Ami igazán lekötött és csodálattal töltött el, az az Isten- és emberszeretetük fejlődése, akaratuk Isten akaratával történő egyesítése, emberségük átalakulása volt Isten tervei szerint, sőt Isten jól érzékelhető közreműködésével. Küzdelmeik és sikereik megismerése lelkesedést, erőt és kitartást adott. Miközben úgy éreztem, hogy példájuk segítségével – gyarló, gyenge és botladozó voltom ellenére is – ténylegesen sikerült többé-kevésbé megtapasztalnom Isten boldogító országát, meglepve vettem észre, hogy sok katolikus társam mennyire kevéssé merít erőt, lelkesedést a szentek életének rendszeres tanulmányozásából.
Márpedig a szentek sora olyan, mint egy híd az időben. Híd a bibliai idők és a mi saját időnk között. Életüket olvasva ugyanis láthatóvá válik az, hogy Jézus követőinek égi támogatottsága egyáltalán nem zárult le az apostolok korával. A missziós parancsban tett jézusi ígéret mindig is élő valóság volt, ahogyan ma is az. A Szentlélek az Egyház egész története során és ma is folyamatosan és nagyon intenzíven tevékenykedik körülöttünk. Válaszol imáinkra, eligazít a kételyekben, megvilágosít, tökéletesít a szeretetben, rendezi életünk szálait, örömet és imameghallgatásokat ad, szükség esetén akár csodákkal is támogat. A szentek életrajzaiból mindezt részletesen megtudhatjuk és meggyőződhetünk arról, hogy Isten állja a szavát, a többi pedig rajtunk múlik. Ehhez pedig erőt meríthetünk abból a kitartásból és céltudatosságból, amivel ők haladtak előre Isten útján. Szent Pio atyától kérdezték, hogy lehetséges-e szentté válni. „Kutya nehéz – válaszolta a szent -, de lehetséges.”
A szentek életét olvasva tehát messzebbre juthatunk, mint egyébként. Tudjuk, hogy gyengék és gyarlók vagyunk, mégsem fenyeget az elcsüggedés, az ellaposodás veszélye. Példájukból, történeteikből a szeretet próbatételeit, küzdelmeit és sikereit megismerve újra és újra lelkesedést és erőt meríthetünk. Életükben és szentté válásuk útjában felfedezhetjük, újra és újra megcsodálhatjuk Isten jóságát és tevékeny emberszeretetét, hogy aztán újult erővel kérhessük Őt magát: „Jöjjön el a te országod!” Szükségünk van-e a XXI. században a szentjeinkre? De még mennyire! Talán jobban, mint valaha.