A Katolikus Egyház tanítása szerint élve Isten lelke, a Szentlélek már itt, a földi életben beléd költözik, így egy más létállapotba kerülsz. Egy egészen különleges, személyes, élő kapcsolatban lehetsz Istennel. A szeretet boldogító Istene önmagában részesít téged, az embert, sőt párbeszédre lép veled.
A keresztény lét, az Isten országában való részesedés a Szentlélek által valósul meg. „Bizony, bizony mondom neked: ha valaki nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be Isten országába.” – figyelmeztet az Úr Jézus. (Jn 3,5)
Jézus többször is beszélt arról, hogy eltávozása után követői részesülni fognak az isteni Lélekben, utoljára közvetlenül a mennybemenetele előtt emlékeztette őket erre: „De mikor a Szentlélek leszáll rátok, erőben részesültök, úgyhogy tanúságot tesztek majd rólam Jeruzsálemben, meg egész Júdeában és Szamariában, sőt egészen a föld végső határáig. (ApCsel 8)
Tíz nappal később, Pünkösdkor valóban le is szállt a tanítványokra a Szentlélek. „Mikor elérkezett a pünkösd napja, mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen. Hirtelen, mintha csak heves szélvész közeledett volna, zaj támadt az égből és egészen betöltötte a házat, ahol összegyűltek. Majd pedig szétoszló, tüzes nyelvek lobbantak föl előttük és leereszkedtek mindegyikükre. Valamennyien elteltek Szentlélekkel és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, amint a Szentlélek szólásra indította őket.” (ApCsel 2,1-4)
Valóra vált Ezekiel próféta ígérete: „Lelkemet árasztom belétek, ezt teszem, hogy törvényeim szerint járjatok”.
Péter és Pál apostolok a leveleikben rávilágítanak arra, hogy a keresztények egy teljesen újszerű létmódban élik életüket: az isteni Lélek által magában Istenben részesedve: „Ezek által nekünk ajándékozta az értékes és rendkívül nagy ígéreteket, hogy általuk részeseivé legyetek az isteni természetnek”. (2Pét 1,4) „Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok?” (1Kor 6,19)
A Szentlélekben való részesedés alapvető feltétele a keresztség és a bérmálás szentségeinek felvétele. Nagyon szemléletesen mutatják be ennek bibliai alapjait a következő szentírási részletek:
„Így szóltak Péterhez és a többi apostolhoz: »Mit tegyünk, férfiak, testvérek?« »Tartsatok bűnbánatot, felelte Péter, és keresztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára. Ezzel elnyeritek a Szentlélek ajándékát.«„ (ApCsel 2,38)
„Apolló korintusi tartozkódása idején Pál a felső tartományokon áthaladva Efezusba érkezett. Itt néhány tanítványra talált. »Megkaptátok a Szentlelket, amikor hívők lettetek?« – kérdezte tőlük. »Még csak nem is hallottuk, felelték azok, hogy van-e Szentlélek.« Erre megkérdezte: »Hogyan keresztelkedtetek meg akkor?« »János keresztségével« – válaszolták. »János a bűnbánat keresztségével keresztelt, magyarázta ekkor Pál, a népet meg arra bíztatta, hogy higgyenek abban, aki őutána jön, vagyis Jézusban.« Ennek hallatára megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevében. Mikor pedig Pál rájuk tette kezét, leszállt rájuk a Szentlélek, nyelveken kezdtek beszélni és prófétáltak.” (ApCsel 19,1-6)
„Mikor pedig az apostolok, akik Jeruzsálemben voltak, meghallották, hogy Szamaria befogadta az Isten igéjét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost. Amint odaérkeztek, imádkoztak értük, hogy elnyerjék a Szentlelket, mert az még egyikükre sem szállt le, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevében. Ekkor rájuk tették kezüket, és azok elnyerték a Szentlelket.” (ApCsel 8,14-17)
Ahhoz természetesen, hogy a Szentlélek tevékenysége kiteljesedjék és gyümölcsözően munkálkodjék bennünk, mi magunknak is hozzá kell járulnunk azzal, hogy Isten akarata szerint élünk, előrehaladva-elmélyedve az Isten- és emberszeretetben: „Ha szerettek engem, megtartjátok parancsaimat. Én pedig kérni fogom az Atyát, és más Vígasztalót ad nektek: az igazság Lelkét, aki mindörökké veletek marad.” (Jn 14,15-16) „Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk és benne fogunk lakni.” (Jn 14,23)
A lanyha vagy bűnös lélekben azonban elhalványul Isten jelenléte, a Szentlélek kegyelme, s a lélek a bűn tanyájává válik. „Aki nem szeret engem, tanításomat nem tartja meg.” (Jn 14,24) „Meg ne szomorítsátok Isten Szentlelkét, akinek jegyét viselitek a megváltás napjára.” – figyelmeztet Pál apostol. (Ef, 4,30)
A Szentlélek tevékenységét az emberi lélekben kegyelemnek nevezzük, hatásai szerint ez lehet megszentelő kegyelem vagy aktuális kegyelmek.
A megszentelő kegyelem állandóan ott működik a hitét gyakorló keresztény emberben, képessé teszi a szeretetre: az Istennel való életre és az Ő szeretetéért való cselekvésre. (Vö. KEK 2000) A megszentelő kegyelem adja tehát a keresztény élet leglényegét: a szeretetben való előrehaladást.
Az aktuális (segítő) kegyelem: „…De a kegyelem azokat az ajándékokat is magában foglalja, melyeket a Lélek azért ajándékoz, hogy bennünket művéhez társítson, és alkalmassá tegyen arra, hogy mások üdvösségének és Krisztus Testének, az Egyháznak gyarapításában együtt tudjunk működni. Ilyenek a szentségi kegyelmek, az egyes szentségek sajátos ajándékai. Továbbá a különleges kegyelmek, melyeket a Szent Pál által használt görög szóval karizmáknak is nevezünk, ami kegyet, ingyenes ajándékot, jótéteményt jelent. A karizmák – még a rendkívüli természetűek is, mint például a csodatevés vagy a nyelveken szólás ajándéka – minden esetben a megszentelő kegyelemre vannak rendelve, és céljuk az Egyház közjava. Az Egyházat építő szeretet szolgálatában állnak. (KEK 2003)
‘A különleges kegyelmek között meg kell említenünk az állapotbeli kegyelmeket, amelyek a keresztény élet és az egyházi szolgálat hivatalviseléséhez kapcsolódnak:
„A nekünk adott kegyelem által különböző ajándékokat birtokolunk; a próféciát a hit szabálya szerint; a szolgálatot a szolgálatban; aki tanít, a tanításban; aki buzdít, a buzdításban; aki adakozik, az egyszerűségben; aki elöljáró, a gondosságban; aki irgalmasságot gyakorol, a vidámságban.” (Róm 12,6-8) (KEK 2004)
A rendkívüli kegyelmekről, karizmákról beszélve nagyon fontos rámutatnunk Pál apostol figyelmeztetésére: „Törekedjetek értékesebb adományra! Ezért mindennél magasztosabb utat mutatok nektek” – írta levelében a karizmákat (gyógyítás, csodák, stb.) oly nagyra tartó korintusi híveknek. (1Kor 12,31) A levélben ezek után ismertetett „mindennél magasztosabb út” pedig nem más, mint maga a szeretet. Mindez ráirányítja figyelmünket a jézusi főparancs és a szentek példájának fontosságára: a keresztény tökéletesség elsősorban a megszentelő kegyelem útja, azaz az Isten- és emberszeretetben való elmélyülésben áll. Ahogyan János apostol első levelében olvashatjuk: „Megismertük a szeretetet, amellyel Isten szeret bennünket, és hittünk benne. Szeretet az Isten: aki szeretetben él, Istenben él, és Isten őbenne.” (1Jn 4,16)
A Szentlélek kegyelme, bennünk kifejtett isteni tevékenysége tehát kifejezetten és kizárólag a keresztényekre jellemző sajátosság. A keresztény életben való előrehaladásnak olyannyira alapfeltétele, hogy Assisi Szent Ferenc így figyelmezteti Regulájában szerzetesrendjének tagjait: „mindenekfölött vágyakozniuk kell az Úr Lelkének és szent munkálkodásának birtoklására”. (RB 10,8) Ez a Szentlélekkel igazán bőségesen eltöltött, sok csodával és jellel kísért szent egyik levelében megosztja velünk tapasztalatát és útmutatását arról, hogy hogyan is nyerhető el a az isteni Lélek teljessége:
„Mindazok, akik szeretik az Urat teljes szívből, teljes lélekkel és elmével és minden erővel és úgy szeretik felebarátjukat, mint önmagukat; és gyűlölik testüket bűneikkel és vétkeikkel együtt; és magukhoz veszik a mi Urunk Jézus Krisztus testét és vérét; és a bűnbánat méltó gyümölcseit hozzák: Ó, milyen boldogok és áldottak azok a férfiak és nők, amíg így cselekszenek és ebben kitartanak, mert megnyugszik rajtuk az Úr lelke s lakóhelyet és szállást készít náluk magának.”
(Egy megjegyzés a „gyűlölik testüket” fordulathoz: Ma inkább így fogalmaznánk: „ellenállnak testük bűnös kívánságainak”.)
+ + +
IV. Ignátiosz /1264 – 1282/ antiochiai pátriárka imádságos elmélkedése:
Szentlélek nélkül távoli az Isten,
Krisztus a múlté,
az evangélium holt betű,
az egyház egyszerű szervezet,
a tekintély uralkodás,
a misszió propaganda,
az istentisztelet emlékek fölidézése
és a keresztény cselekvés rabszolgamorál.
De benne: a kozmosz fölemelkedik,
és nyögve szüli az Országot,
a feltámadott Krisztus itt van,
az Evangélium életerő,
az Egyház szentháromságos közösség,
a tekintély szabadító szolgálat,
a misszió pünkösd,
a liturgia emlék és elővételezés,
az emberi cselekvés megistenült.