Ez a cikk a Hétlépcsős Rózsafüzér imáról szóló szöveg egy részlete. Fontossága miatt külön is közlöm.
Bajok, betegségek spirituális okai
Mit tehetünk, ha gyógyulást kérő imánk meghallgatása még várat magára?
Az állhatatos, kitartó ima alapvető fontosságára Jézus gyakran rámutat és maga is példát ad rá. (Lásd Ferenc pápa KATEKÉZISÉT.) Legyünk tehát kitartóak az imádságban!
Van olyan imameghallgatás, ami a kérés után azonnal megtörténik, és van olyan, amihez hetek, hónapok vagy évek kitartó imája kell. Lehet, hogy a konkrét kérésed teljesítése helyett Isten már megjutalmazta imádat valami más, az adott helyzetben sokkal fontosabb dologgal, ami most talán fel sem tűnik. Esetleg megmentett valami fenyegető veszélytől. Lehet, hogy olyan akadály húzódik meg a háttérben, ami miatt nagyon sokat kell imádkoznunk – s közben versenyt futunk a rendelkezésre álló idővel. Az is lehet, hogy spirituális oka van a bajnak, például a lelki életben kell előrelépnie az imádkozónak vagy a betegnek, vagy éppen mások bűnei miatt (akár élők, akár holtak) szenved, nekik segítve ezzel. Javaslom, hogy olvasd át a Hétlépcsős rózsafüzér menüpontban a hét lépcső tennivalóit.
Példák a problémáink mögött esetlegesen rejlő spirituális okokra
A természetes okok mellett a bajoknak, nehézségeknek, így a betegségeknek lehetnek olyan okai is, amelyek a hitélettel, a lélekkel kapcsolatosak. Nézzünk most néhány példát a betegségek köréből! Az emberi lélek szoros kapcsolatban van a testtel. A lélek terhei, betegségei gyakran testi vagy pszichés betegségként is jelentkeznek, ugyanakkor egy nehézség, így egy betegség a jól haladó lélek próbája, Istentől kapott feladata, előrelépési lehetősége is lehet. A konkrét lelki okok sokfélék, nézzünk néhányat:
A HIT HIÁNYA, GYENGE HITÉLET
“Menj, hited meggyógyított téged!” – Jézus gyakran így bocsátotta el azokat, akiket isteni erejével meggyógyított. Aki ismeri és hiszi az isteni Kinyilatkoztatás tartalmát, az isteni közlésen alapuló helyes ismeretekkel rendelkezik Istenről és az emberről. Ismeri Istent, tud hozzá közeledni, kapcsolatba lépni vele és az Ő gyógyító jelenlétébe helyezkedni. Jézus így tanít erről: „Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket.” (Jn 8,31-32) A hit hiánya, a gyenge vagy téves hit viszont akadályozza a gyógyulást.
A Katekizmus így ír a hívő keresztényeket is érintő szenvedésről:
„A megkeresztelt emberben mégis megmaradnak a bűnnek ideigtartó bizonyos következményei, mint a szenvedés, a betegség, a halál, az élettel együttjáró gyöngeségek, például jellemhibák stb., valamint a bűnre való hajlandóság, amit a hagyomány concupiscentiának (»bűnös vágy«) vagy képszerűen fomes peccatinak (»a bűn taplójának«) nevez. Mivel a concupiscentia »a harc érdekében maradt meg, azoknak, akik nem egyeznek bele és Jézus Krisztus kegyelmével férfiasan ellenállnak, nem tud ártani, sőt, aki szabályszerűen küzd, elnyeri a koronát (2Tim 2,5)«„. (KEK 1264)
A fentiek miatt többet tudnak ártani a gonosz lelkek mindenféle bajokkal, nehézségekkel, csapásokkal, betegségekkel azoknak, akiknek gyenge, lanyha a hitélete, akik nem járnak rendszeresen szentmisére, elhagyják a rendszeres imát, gyónást és szentáldozást. Lelki hasznuk viszont kevesebb lesz belőle, mert nem a Szentlélek kegyelmében járják a szenvedés áldásos útját. Gyógyulásuk útja: elmélyülés a hitben, megtérés a hit jézusi útjára, megerősödés a szentségekben, a Szentlélek oltalmazó erejében.
Vianney Szent János, a francia Ars falu híres csodatevő gyóntatópapja, a ferences harmadrend örökfogadalmasa nevéhez sok csodás gyógyulás fűződik. Ha valaki gyógyulásért fordult hozzá, mindenekelőtt hitet követelt. “Ha valaki meg akar gyógyulni, nem viselkedhet így!” – mondta egy fiatalembernek, aki epilepsziás volt, és akinek nem volt hite, sem erénye. “Legyen hát! Végezzen egy kilencedet.” – mondta egy monfleur-i asszonynak, aki beteg rokona szándékára zarándokolt el Ars-ba. “Csak azt nem tudom, vajon a Jóisten meghallgatja-e, mert odahaza abban a házban nincs több hit, mint egy lóistállóban.” – mondta a lélekbelátó szent. Nem is lett belőle gyógyulás, a beteg rokon meghalt a kilenced végén.
+ + +
Hortai Szent Szalvátor, a tömeges gyógyító csodáiról nevezetes spanyol ferences laikus testvér két, Montserrat kegyhelyére gyógyulási céllal utazó vak távoztával így szólt a jelenlévőkhöz: „Az egyik meggyógyul, mert hisz, a mások nem gyógyul meg, mert nem hisz.” Az események igazolták jövendölését.
BETEGSÉG SAJÁT BŰNÖK MIATT
Közismert eset, amikor valakinek a saját bűne miatt van betegsége, ami viszont a lelke gyógyulását segítheti elő.
Számos példát találunk erre az evangéliumban. Jézus több ízben ezekkel vagy hasonló szavakkal gyógyított meg betegeket: „Bocsánatot nyertek bűneid.” (Mt 9,2) Különösen tanulságos példa a Beteszda fürdőnél történt gyógyítás, ahol Jézus ezt mondja a gyógyultnak: „Látod, meggyógyultál. Ne vétkezzél többet, hogy rosszabbul ne járj.” (Jn 5,14) Híres gyóntatókról (mint Vianney Szent János vagy Szent Pio atya) sok ilyen történetet jegyeztek fel.
Ezek a gyógyulások egyértelműen rámutatnak arra, hogy az Isten Országába való belépés kapuja a bűnbánat, a megtérés vagy annak elmélyítése. Az evangéliumok félreérthetetlenül hangsúlyozzák ezt az üzenetet, hiszen Jézus a következő szavakkal kezdte nyilvános működését: „Tartsatok bűnbánatot, hirdette, mert közel van a mennyek országa!” (Mt 4,17, vö. Mk 1,15) A bűnbánattartásban nagy segítségünkre van az esti lelkiismeretvizsgálat és a „lelki tükrök”, amelyek megtalálhatók a katolikus imakönyvekben, honlapokon. A bűnbánattartás leghatékonyabb, szentségi formája a szentgyónás, amit a hittudomány (a betegek szentségével együtt) a gyógyulás szentségei közé sorol.
Egy beteg gyógyulásánál jegyzi meg lényeglátóan Szent Ferenc életrajzírója, Celanoi Tamás: „lelkének gyógyulását azon nyomban követte testének felépülése is”. (Forrás: Szent Ferenc csodái 7)
Ki kell emelnünk, hogy a megbocsátás elmulasztása is bűn, és gyakran éppen ez az akadálya a gyógyulásnak. Jézus ezt a Miatyánk szövegébe is beemelte, sőt az evangélium a Miatyánk után még egyszer, azonnal nyomatékosítja: „Ha megbocsátjátok az embereknek, hogy vétettek, mennyei Atyátok nektek is megbocsát. De ha nem bocsáttok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket.” (Mt 6,14-15) Élettörténetünk, múltunk szövetének vizsgálata nagyszerű lehetőséget nyújt arra, hogy gyakoroljuk a megbocsátást, s ezzel a minket ért sérelmek okozta lelki görcseink szeretettel való gyógyítását.
2002-ben a márianosztrai főbúcsú szónoka mondott el egy feltűnő hazai esetet, természetesen a gyónási titok tiszteletben tartása miatt közelebbi részleteket nem árulhatott el. A történet lényege: egy általa gyóntatási szándékkal gyakran látogatott kórházban a figyelmébe ajánlottak egy haldoklót, akinek már csak egy-két napja lehetett hátra. Igen nehezen jutottak el a gyónásig, mert az illető erősen egyházellenes volt. Végül meggyónt. „Ennek az embernek nem hétköznapi, szokványos bűnei voltak – mondta az atya – hanem egészen szörnyűek.” Néhány nap múlva megint abban a kórházban járt és megkérdezte az ápolókat: „Ugye, meghalt már az illető?” „Nem, – hangzott a válasz – meglepetésünkre sokkal jobban lett és hazament.” Igen, mondhatnánk mi, kapott egy ajándék esélyt Istentől, hogy elkezdje jóvátenni azt a sok rosszat, amit másoknak okozott.
+ + +
Páduai Szent Antal halála után a sírjánál a csodás gyógyulások olyan özöne indult el Pádua (ma Padova) városában, ami még a szentek történetében is szokatlan. A szent életrajza (Vita I. 26,22) azonban kiemeli a következőket:
„Akik azért jöttek, hogy meggyógyuljanak, de bűneiket eltitkolták, semmiképp sem nyerhették el a gyógyulást. Ha azonban végül mégis őszintén meggyónták bűneiket, Isten irgalmával együtt – mindenki szeme láttára – visszanyerték egészségüket is.”
+ + +
„Az Anagni közelében fekvő Zancato községben egy Girardus nevű katona teljesen elvesztette szeme világát. Történt, hogy két messze idegenből jött kisebb testvér éppen az ő házában szállt meg, és az ő vendégszeretetét vette igénybe. Mivel az egész ház nagy tisztességgel fogadta és tejben-vajban fürösztötte őket, a házigazda vakságából semmit sem vettek észre. Utána a hat mérföldnyi távolságban fekvő rendházba indultak a testvérek és ott nyolc napig időztek. Egy éjszaka az egyiknek megjelent álmában Szent Ferenc és ezt mondotta neki: »Kelj fel gyorsan, és társaddal siess vissza vendéglátó gazdádhoz, aki bennetek annyira megtisztelt engemet és kedvemért olyan figyelmes volt hozzátok. Fizessetek neki vissza a kedves fogadásért, és a megtisztelést hasonlóval viszonozzátok. Ő tudniillik egészen vak, és semmit sem lát. Ezt a büntetést meg nem gyónt bűneivel vonta magára. Most tehát az örök halál sötétsége és véget nem érő büntetései várnak rá. Mert le nem vezekelt bűnei nem engednek számára más választást.« Mikor az atya eltűnt, a fiú riadtan serkent fel, és társával együtt sietve teljesítette a vett parancsot. Mind a ketten visszatértek a vendéglátó gazdához, és útközben a látomás látója mindent elbeszélt társának. A gazda nem kevésbé csodálkozott a dolgon és megerősítette, hogy minden csakugyan úgy van. Azonnal mély bánatra indult, önként meggyónta bűneit, és javulást ígért. És íme, a belső ember megújulásával a külső is visszanyerte szeme világát. A nagy csodának hamarosan híre futott, és a hallgatók lelkében nagy mértékben emelte a vendéglátás becsületét.” (Forrás: Szent Ferenc csodái 117-118)
+ + +
Szardínia szigetén egyszer többen is kérték Hortai Szent Szalvátort, könyörüljön meg egy szegény vakon, és imájával eszközölje ki Istentől számára a gyógyulást. Szalvátor, aki belelátott az ember lelkébe, így válaszolt: „Nem, ez az ember nem nyeri vissza a szeme világát, mert nyilvánosan bűnben él, és nem járul a szentgyónáshoz, mert nem hajlandó elhagyni vétkét.”
+ + +
Hasonló tanulságot vonhatunk le Szent Pio atya egyik történetéből is: Egy előkelő asszony két évig kezeltette beteg lábát, de semmi javulás nem állt be. Ekkor Pio atyához fordult segítségért. Az atya azt mondta neki, hogy előbb hozza rendbe jogtalanul szerzett örökségét, mert azért kell szenvednie.
+ + +
A fiatalok nagy szent nevelője, a magát Szent Ferenc követőjének valló Don Bosco (Bosco Szent János) közismert volt feltűnő imameghallgatásairól. Egy ízben egy vak lányt vittek hozzá. A valdoccoi búcsú után, hosszas imákat követően találkoztak a szenttel. Don Bosco a következőt kérdezte a lánytól: „Ha visszanyerné a szeme világát, nem nézne vele semmi rosszat?” A lány válasza: „Ígérem, hogy nem.” Néhány perc múlva meggyógyult, visszakapta a látását.
BETEGSÉG MÁSOK BŰNEI MIATT
Kevéssé közismert az, hogy mások bűnei miatt is hordozhatunk kereszteket, így betegségeket is. Ha tudatosan vállal valaki ilyent mások helyett, azt engesztelésnek szokás nevezni, ami nagy áldást hoz az engesztelőre és persze a megsegített bűnösre is. A nagy engesztelők sokszor látványos gyorsasággal esnek túl igen súlyos betegségeken. Egy ferences szerzetesnővér, Szent Kreszcencia gyakran azt is meg tudta mondani, hogy kiért kell éppen elviselnie nehézségeket és az meddig fog még tartani. Személy szerint én úgy gondolom, hogy az ilyen jellegű, egymásnak segítő tehervállalások családon, rokonságon belül nagyon gyakoriak, hiszen általában ott az egymás közti szeretet, felelősségvállalás is nagyobb. Szemléletes példa erre az amerikai katolikus karizmatikus mozgalom ismert alakjának, Patty Gallagher Mansfieldnek egy esete, amelyet Az új Pünkösd kezdete című könyvében olvashatunk. Egy napon nagyon erős kísértéssel küzdött, hogy cigarettára gyújtson. Kemény küzdelem volt, amit egyáltalán nem értett, hiszen korábban sohasem dohányzott. Később tudta meg, hogy a testvére aznap hagyott fel a dohányzással. Logikus következtetés, hogy Isten a kísértés egy részét Patty-nek adta át, így testvérének könnyebben sikerült leszokni káros szenvedélyéről.
A megoldás, a gyógyulás útja itt is ugyanaz: elmélyülés a hitben, a baj elmúlásáért mondott imádságok mellett imádkozzunk a baj okának megoldódásáért is, akár ismerjük azt, akár nem. Imádkozzunk az Isten által (akár tudtunkon kívül is) ránk bízott emberek megtéréséért is, hogy le tudják vezekelni a saját bűneiket.
Egy asszony nehezen vonszolta magát Pio atyához. “Atyám, miért vagyok olyan beteges? Harminc éve már, hogy betegeskedem. Igaz, hogy elvégzem a háztartást, de nagyon nehezen.” Az atya így válaszolt: “Ez nagy kegyelem, hogy az Isten kiválasztott a szenvedésre. Két bátyád bűnös életet folytat, többi rokonod sem sokkal különb. Az ő lelki üdvükért vezekelsz még két évig, és azután meggyógyulsz, mert megmentetted ezeket a lelkeket. Minden szenvedés kegyelem, még ha nem is értjük mindig. Jobbat és szebbet nem tudunk felajánlani Istennek, mint ha türelemmel és szeretettel elviseljük szenvedéseinket.”
Ebből a történetből az is kitűnik, hogy miközben az asszony a rokonainak segített a helyettesítő szenvedésével, önmagának érdemeket, Istennek tetsző lelki kincseket gyűjtött. Pál apostol így tanít: „Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden a javukra válik”. (Róm 8,28) Arra is érdemes felfigyelnünk, hogy a felajánlott imádságoknak, türelemmel elviselt szenvedésnek és egyéb “lelki valutáknak” egy bizonyos értéke van, ami akár időben, akár ismétlésszámban is kifejezhető valamennyire – amint Pio atya is jelezte, hogy ennek az asszonynak még további két évig kell vezekelnie a rokonai lelki üdvéért. Ugyanez a “mennyiségi tényező” figyelhető meg a következő történetben, amikor a szent úgy látta, hogy az adott helyzetben bevethető saját felajánlása, áldozata nem lenne elegendő a kért kegyelem elnyeréséhez:
Az egyik szicíliai asszony elzarándokolt Pio atyához, hogy megkérje, imádkozzék leányáért, aki a halálán volt. Mivel sürgős esetről volt szó, részvétből megengedték neki, hogy soron kívül, már a megérkezése napján, délután négy órakor meggyónjék. Elpanaszolta Pio atyának nagy fájdalmát, és közbenjárását kérte leánya gyógyulásáért. De fájdalmasan csalódott. Pio atya durván beszélt vele, és a legkisebb együttérzést sem mutatta iránta. Sírva indult haza. Másnap, amikor hazaért, a legnagyobb meglepetésére a leánya nyitott neki ajtót. “Édesanyám, mikor voltál tegnap Pio atyánál?” – kérdezte a lány, és meghatottságában peregtek a könnyei. “Délután négy óra felé.” – felelte az anya. “Hát éppen akkor itt volt Pio atya az ágyamnál, és azt mondta: »Gyermekem, kelj fel, meggyógyultál!« – és rögtön fel tudtam kelni.” Az asszony nagy boldogságában, hogy lánya meggyógyult, kötelességének érezte, hogy visszautazzék Pio atyához, és megköszönje közbenjárását, és bocsánatot kérjen tőle, amiért részvétlennek gondolta. Az atya ezt a választ adta: “Kénytelen voltam szenvedést okozni neked a lányod gyógyulásáért, mert egyedül nem tudtam eleget szenvedni. Ezért kellett téged is bevonni ebbe a szenvedésbe. Az együtt elviselt fájdalom eredményezte lányod gyógyulását.”
BETEGSÉG HOLTAK TERHEI MIATT
A szeretet nemcsak az élőkkel, hanem a holtakkal is erősen összeköt minket, így a holtak helyett is hordozhatunk terheket betegségek és sokféle más nehézség formájában. Az Egyház tanítása az, hogy „szent és üdvösséges gondolat a halottakért imádkozni, hogy megszabaduljanak bűneiktől” és „megtisztulva eljussanak Isten boldogító színelátására”. (KEK 958, 1032)
Az elhunytak segítése, imával kísérése tehát szeretetbeli és hitbeli kötelességünk: „Segítsük őket és emlékezzünk meg róluk. … Ne késlekedjünk tehát segíteni azoknak, akik eltávoztak, és fölajánlani imádságainkat értük.” (KEK 1032)
Mi történik, ha nem kísérnek imákkal egy halottat, amint az manapság sajnos elterjedt? Mindenekelőtt leszögezhetjük, hogy egy hívő katolikus részéről ez mulasztás, bűn a szeretet ellen. Tehát nemcsak az elhunyt engesztelési terheiben részesülhetünk különböző nehézségek formájában, hanem még a mulasztásos bűnünk égi büntetését is le kell töltenünk. Ezzel kapcsolatban igen tanulságos olvasmány a Maria Simma: Élményeim a szenvedő lelkekkel (Marana Tha Kiadó). Egy másik könyv a témában: Kenneth McAll: „A családfa gyógyítása” (Marana Tha Kiadó). Ebben a hívő anglikán pszichiáter szerző sok családi történetet mutat be, amelyek élénken tanúskodnak arról, hogy igen áldásos dolog az ősök tisztességes keresztény eltemetése, elimádkozása és az értük való engesztelés; illetve milyen sok családi baj függhet össze ennek elmulasztásával (fóbiák, szenvedélybetegségek, testi és pszichés betegségek, sokféle csapás, stb.).
Ne feledjük, hogy a holtak sok jóval viszonozzák a róluk való imádságos, engesztelő gondoskodásunkat. A Katekizmus így tanít erről: „A megholtakért végzett imádságunk nemcsak őket segítheti, hanem értünk végzett közbenjárásukat is hatékonnyá teheti.” (KEK 958)
A megoldás, a gyógyulás útja: imádkozzunk elhunyt szeretteinkért és más, Isten által ránk bízott lelkekért. Ajánljunk fel értük szentmisét, ha lehet, búcsúkat is, imádkozzunk értük magunk is. Arról, hogy hogyan imádkozzunk az elhunytakért, egy korábbi bejegyzésben írtam.
BETEGSÉG MINT OLTALOM EGY NAGYOBB BAJTÓL
Lehet a betegség (vagy más nehézség) annak égi eszköze is, hogy valaki egy rossz dolgot kerüljön el, akár bűnt, akár balesetet vagy mást. Sokak tapasztalata az, hogy egy betegség miatti kényszerű otthonmaradás (vagy defektet kapott autókerék, stb.) mentette meg őket egy balesettől vagy más kellemetlenségtől. Ismét idézem Szent Pio atyát, aki azt mondta egy tolószékes embernek, hogy Isten így mentette meg őt attól, hogy gyilkosságot kövessen el és börtönbe kerüljön, illetve azért nem imádkozott unokaöccse epilepsziából való gyógyulásáért, mert úgy látta, hogy egészségét visszanyerve a bűn hálójába kerülne.
BETEGSÉG A DÉMONOK MIATT
Vannak olyan betegségek, amelyek kifejezetten démoni eredetűek. Egy gyakran idézett példa Jézus szavaival az Evangéliumból: „De Ábrahám leányát, akit immár tizennyolc éve megkötözve tart a sátán, nem kellett feloldani kötelékeitől szombati napon?” (Lk 13,16) A katolikus ördögűzők nagy modern mestere, Gabriele Amorth atya írja a korábban már említett könyvében, hogy a gonosz lelkek az emberi életnek öt fő területét igyekeznek pusztítani, rombolni, s ezen fő területek egyike éppen az egészség. Könyvében azt is ismerteti, hogy egy tapasztalt ördögűző milyen eszközökkel tudja megkülönböztetni a természetes, orvos által kezelendő betegségeket a kifejezetten démoni eredetű betegségektől, amelyeket a hit, az ima eszközeivel lehet hatékonyan gyógyítani. A démoni erők hatása alá többféle módon is kerülhet az ember, az elkövetett bűnökön túl pl. a Gonosz hatalmában lévő helyek miatt, átkok vagy rontások miatt, okkult tevékenységek, pl. szellemidézés miatt.
A gyógyulás útja főként a Szentlélek működésének erősítése önmagunkban, tehát a hitéletünk elmélyítése, amit kiegészítenek a gonosz lelkek elleni szabadító imák és az Egyház szentelményei, mint pl. a ház megáldása.
A GONOSZ LELKEK ELLENÁLLÁSA
Nagy tapasztalattal bíró közbenjáró imádkozók megfigyelése szerint gyakori jelenség az, hogy az imádság kezdete után a baj nem enyhül, sőt rosszabbodni kezd. Ennek egy lehetséges okára hívja fel a figyelmünket Ann Shields szerzetesnővér, lelki író: “Kezdtél már imádkozni valakiért úgy, hogy azt láttad, a helyzet csak romlik? Mit gondoltál? Lehet, azt gondoltad, hogy nem hatásos az imád, vagy túl bűnös vagy, vagy Isten nem hallgat meg. Lehet, hogy végül azt mondtad, inkább abbahagyod az imát. De ezek nem az igaz ember válaszai. Először gondold át, megbántad-e bűneidet. És most tudd meg az igazat! Gyakran az az oka annak, hogy a dolgok rosszabbodnak, hogy szembeszállunk az ellenséggel és felfedjük csalárdságát. Az imádság által teljes mértékű támadást indítottunk a sátán munkája ellen. Ezért romlik a helyzet. És ez a legrosszabb időpont, hogy abbamaradjon az ima.”
BETEGSÉG MINT AZ ÉLETSZENTSÉG ISKOLÁJA
A nagy szentek életében gyakran olvashatunk arról, hogy életük egyes szakaszaiban fájdalmas betegségeket álltak ki. Ezeket Isten a lélek tökéletesedése céljával ajándékozza az embernek: a hűség, a szeretet és a tanúságtétel nagy és áldásos iskolái. Természetesen nem csak a híres szentekre gondolhatunk ezen „megszentelő” betegségek kapcsán, hanem bárkire. A keresztek hordozása, így a betegség is mindig a lélek nagy iskolája, amely adott esetben lehet akár közvetlenül a mennyországba vivő út is. Élete utolsó szakaszában ezt az utat járta Szent Ferenc is.
Végül egy megjegyzés arról, hogy a betegségek milyen titokzatos és egyben intenzív kapcsolatban vannak a lélek világával:
1854-ben félelmetes kolerajárvány tört Torinóra. Bosco Szent János, a fiatalok szent apostola augusztus 5-én, Havas Boldogasszony ünnepén felszólította növendékeit, hogy ők is segítsenek a betegeknek. Egy ígérettel kezdte:
„Ha mindannyian az isteni kegyelem állapotában lesztek, és nem követtek el halálos bűnt, biztosítok mindenkit, hogy nem lesztek a kolera áldozatai.”
És valóban így történt.