Ebben a cikkben k\u00e9t t\u00f6rt\u00e9netet k\u00f6zl\u00f6k a szenved\u0151 lelkek ir\u00e1ntunk tan\u00fas\u00edtott k\u00f6zbenj\u00e1r\u00e1s\u00e1r\u00f3l. A t\u00f6rt\u00e9netek forr\u00e1sa a jezsuita lelki \u00edr\u00f3, F. X. Schouppe atya 1893-ban francia nyelven, „Nihil Obstat” egyh\u00e1zi enged\u00e9llyel megjelent k\u00f6nyve, melynek c\u00edme: Purgatory – Explained by the Lives and Legends of the Saints (Tiszt\u00edt\u00f3t\u0171z – a szentek \u00e9let\u00e9nek \u00e9s legend\u00e1inak t\u00fckr\u00e9ben). A t\u00f6rt\u00e9netek azt mutatj\u00e1k be, mennyire \u00e9l\u0151 \u00e9s intenz\u00edv a kapcsolatunk a tiszt\u00edt\u00f3t\u0171zben, azaz a „tisztul\u00f3 Egyh\u00e1zban” tart\u00f3zkod\u00f3 lelkekkel. Tudom\u00e1som szerint ezek a sz\u00f6vegek m\u00e9g nem jelentek meg magyar nyelven. A ford\u00edt\u00e1s a saj\u00e1t munk\u00e1m, id\u0151 hi\u00e1ny\u00e1ban kiss\u00e9 nyers, az alapj\u00e1ul szolg\u00e1l\u00f3 forr\u00e1ssz\u00f6vegem a TAN Books kiad\u00f3 2012-es angol nyelv\u0171 kiad\u00e1sa (Charlotte, North Carolina).<\/p>\n\n\n\n
William Freyssen<\/strong>, k\u00f6zismert katolikus k\u00f6nyvkiad\u00f3 1649-ben \u00edrt levele a jezsuita James Mumford aty\u00e1hoz: „Aty\u00e1m, az\u00e9rt \u00edrok, hogy \u00e9rtes\u00edtsem \u00d6nt a fiam \u00e9s a feles\u00e9gem csod\u00e1latos kett\u0151s gy\u00f3gyul\u00e1s\u00e1r\u00f3l. Az \u00fcnnepek alatt, am\u00edg az irod\u00e1m z\u00e1rva volt, neki\u00e1lltam elolvasni az <\/em>Irgalmass\u00e1g gyakorl\u00e1sa a tiszt\u00edt\u00f3t\u0171zben l\u00e9v\u0151 lelkek ir\u00e1nt c\u00edm\u0171 k\u00f6nyvet<\/em>, amelyet \u00d6n nyomtat\u00e1sra k\u00fcld\u00f6tt el nekem. M\u00e9g olvastam a k\u00f6nyvet, amikor arr\u00f3l \u00e9rtes\u00edtettek, hogy a n\u00e9gy \u00e9ves kisfiamon s\u00falyos betegs\u00e9g t\u00fcnetei jelentkeztek. Az \u00e1llapota gyorsan rosszabbodott, az orvos elvesz\u00edtette a rem\u00e9nyt \u00e9s elkezdt\u00fcnk gondolkozni a temet\u00e9se el\u0151k\u00e9sz\u00edt\u00e9s\u00e9n. Arra gondoltam, hogy esetleg megmenthetn\u00e9m az \u00e9let\u00e9t azzal, hogy egy felaj\u00e1nl\u00e1st teszek a tiszt\u00edt\u00f3t\u0171zben szenved\u0151 lelkek jav\u00e1ra.<\/em><\/p>\n\n\n\n Kora reggel elmentem a templomba \u00e9s forr\u00f3n k\u00e9rtem Istent, hogy k\u00f6ny\u00f6r\u00fclj\u00f6n rajtam, \u00edg\u00e9retet t\u00e9ve arra, hogy az \u00d6n k\u00f6nyv\u00e9b\u0151l sz\u00e1z p\u00e9ld\u00e1nyt ingyenesen sz\u00e9t fogok osztani a paps\u00e1g \u00e9s a szerzetess\u00e9g k\u00f6r\u00e9ben az\u00e9rt, hogy eml\u00e9keztessem \u0151ket arra a buzgalomra, amit a Szenved\u0151 Egyh\u00e1z fel\u00e9 kellene tan\u00fas\u00edtaniuk \u00e9s azokra a gyakorlatokra, amelyekkel a legjobban lehet ezt a szolg\u00e1latot teljes\u00edteni.<\/em><\/p>\n\n\n\n Bevallom, tele voltam rem\u00e9nnyel. Amikor haza\u00e9rkeztem, a gyermek m\u00e1r jobban volt. Ennival\u00f3t k\u00e9rt, b\u00e1r azel\u0151tt napokon \u00e1t m\u00e9g egy csepp folyad\u00e9kot sem tudott lenyelni. A k\u00f6vetkez\u0151 napon a gy\u00f3gyul\u00e1sa m\u00e1r teljes volt; felkelt, s\u00e9t\u00e1lt \u00e9s olyan j\u00f3 \u00e9tv\u00e1ggyal evett, mintha sohasem lett volna beteg. H\u00e1latelt sz\u00edvvel, a legs\u00fcrg\u0151sebb v\u00e1gyam az volt, hogy teljes\u00edtsem a fogadalmamat. Elmentem a J\u00e9zus T\u00e1rsas\u00e1g Koll\u00e9gium\u00e1ba \u00e9s k\u00e9rtem az aty\u00e1kat, hogy fogadj\u00e1k el a k\u00f6nyv sz\u00e1z felaj\u00e1nlott p\u00e9ld\u00e1ny\u00e1t, megtartva maguknak, amennyit akarnak \u00e9s a marad\u00e9kot elosztva a sz\u00e1mukra ismer\u0151s egy\u00e9b k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gek \u00e9s papok sz\u00e1m\u00e1ra, hogy j\u00f3tev\u0151im, a szenved\u0151 lelkek enyh\u00fcl\u00e9st nyerjenek k\u00f6ny\u00f6rg\u00e9seik \u00e1ltal.<\/em><\/p>\n\n\n\n H\u00e1rom h\u00e9ttel k\u00e9s\u0151bb egy m\u00e1sik, nem kev\u00e9sb\u00e9 s\u00falyos eset t\u00f6rt\u00e9nt velem. A h\u00e1zba l\u00e9pve feles\u00e9gemet hirtelen er\u0151s remeg\u00e9s ker\u00edtette hatalm\u00e1ba, amit\u0151l \u00e1jultan a f\u00f6ldre rogyott. Hamarosan elvesz\u00edtette \u00e9tv\u00e1gy\u00e1t \u00e9s besz\u00e9dk\u00e9pess\u00e9g\u00e9t. Minden gy\u00f3gyszert kipr\u00f3b\u00e1ltunk, de hi\u00e1ba. A baj csak s\u00falyosbodott, \u00e9s \u00fagy t\u0171nt, hogy minden rem\u00e9ny elveszett. Legyeng\u00fclt \u00e1llapot\u00e1t l\u00e1tva a gy\u00f3ntat\u00f3ja kereste a szavakat, hogy megvigasztaljon engem \u00e9s arra biztatott, hogy nyugodjak bele Isten akarat\u00e1ba. Ami engem illet, a tiszt\u00edt\u00f3t\u0171z j\u00f3 lelkeinek oltalm\u00e1t m\u00e1r megtapasztalva eszembe sem jutott, hogy elcs\u00fcggedjek. \u00dajb\u00f3l elmentem ugyanabba a templomba, leborultam a Legszentebb Olt\u00e1riszents\u00e9g el\u0151tt \u00e9s meg\u00faj\u00edtotta a felaj\u00e1nl\u00e1somat akkora odaad\u00e1ssal, amilyenre csak k\u00e9pes voltam. ‘\u00d3, Istenem – ki\u00e1ltottam fel – a Te irgalmad hat\u00e1rtalan! V\u00e9gtelen j\u00f3s\u00e1godra k\u00e9rlek, engedd meg, hogy a fiam felgy\u00f3gyul\u00e1s\u00e1nak \u00e1ra ne a feles\u00e9gem hal\u00e1la legyen!’ Ezut\u00e1n fogadalmat tettem, hogy az \u00d6n k\u00f6nyv\u00e9b\u0151l k\u00e9tsz\u00e1z p\u00e9ld\u00e1nyt sz\u00e9t fogok osztani, hogy b\u0151s\u00e9ges enyh\u00fcl\u00e9st szerezzek a szenved\u0151 lelkeknek. Ugyanakkor k\u00e9rtem azokat a lelkeket, akik m\u00e1r megszabadultak, hogy egyes\u00edts\u00e9k im\u00e1ikat azok\u00e9val, akik m\u00e9g mindig a tiszt\u00edt\u00f3t\u0171zben voltak. Ezut\u00e1n hazat\u00e9rtem \u00e9s l\u00e1ttam, hogy az alkalmazottaim futva indultak a keres\u00e9semre. Elmondt\u00e1k, hogy a dr\u00e1ga feles\u00e9gem sokkal jobban lett, az \u00f6nk\u00edv\u00fcleti \u00e1llapot v\u00e9get \u00e9rt \u00e9s visszat\u00e9rt a besz\u00e9dk\u00e9szs\u00e9ge. Odasiettem hozz\u00e1 \u00e9s l\u00e1ttam, hogy val\u00f3ban \u00edgy t\u00f6rt\u00e9nt. \u00c9tellel k\u00edn\u00e1ltam, amit \u00f6r\u00f6mmel elfogadott. Eg\u00e9szen r\u00f6vid id\u0151n bel\u00fcl annyira helyrej\u00f6tt, hogy elj\u00f6tt velem a templomba h\u00e1l\u00e1t adni Isten nagy irgalmass\u00e1g\u00e1\u00e9rt.<\/em><\/p>\n\n\n\n Tisztelend\u0151 Aty\u00e1m teljesen megb\u00edzhat az itt le\u00edrtakban. Im\u00e1dkozva k\u00e9rem, hogy seg\u00edtsen megk\u00f6sz\u00f6nni Urunknak ezt a kett\u0151s csod\u00e1t. – FREYSSEN”<\/em><\/p>\n\n\n\n + + +<\/p>\n\n\n\n Egy szeg\u00e9ny szolg\u00e1l\u00f3l\u00e1nynak<\/strong>, aki j\u00f3 kereszt\u00e9nyk\u00e9nt n\u0151tt fel a sz\u00fcl\u0151faluj\u00e1ban, az az \u00e1jtatos szok\u00e1sa volt, hogy minden h\u00f3napban egy szentmis\u00e9t mondatott a szenved\u0151 lelkek\u00e9rt. A munkaad\u00f3i a f\u0151v\u00e1rosba vitt\u00e9k, de itt sem hanyagolta ezt el egyszer sem, s\u0151t szok\u00e1s\u00e1v\u00e1 tette, hogy r\u00e9szt vesz a szentmis\u00e9n \u00e9s egyes\u00edti im\u00e1it a pap im\u00e1j\u00e1val, k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen az\u00e9rt a l\u00e9lek\u00e9rt amelyik m\u00e1r a legk\u00f6zelebb j\u00e1rt a szabadul\u00e1s\u00e1hoz. Ez volt a szok\u00e1sos imasz\u00e1nd\u00e9ka.<\/em><\/p>\n\n\n\n Isten hamarosan pr\u00f3b\u00e1ra tette \u0151t egy hossz\u00fa betegs\u00e9ggel, ami nem csup\u00e1n s\u00falyos szenved\u00e9ssel j\u00e1rt, de m\u00e9g a munkahely\u00e9t is elvesz\u00edtette \u00e9s fel\u00e9lte az utols\u00f3 tartal\u00e9kait is. Azon a napon, amikor elhagyta a k\u00f3rh\u00e1zat, mind\u00f6ssze h\u00fasz sou-ja maradt. Miut\u00e1n teljes bizalommal, forr\u00f3n im\u00e1dkozott az \u00e9giekhez, munkahely keres\u00e9s\u00e9be fogott. Azt mondt\u00e1k neki, hogy val\u00f3sz\u00edn\u0171leg alkalmazni fogj\u00e1k egy bizonyos csal\u00e1dn\u00e1l a v\u00e1ros m\u00e1sik v\u00e9g\u00e9ben, ahov\u00e1 el is indult, \u00e9s mivel a Szent Euszt\u00e1zius templom el\u0151tt kellett elhaladnia, bet\u00e9rt oda. Az olt\u00e1rn\u00e1l l\u00e9v\u0151 pap l\u00e1tv\u00e1ny\u00e1r\u00f3l esz\u00e9be jutott, hogy abban a h\u00f3napban elfelejtette felaj\u00e1nlani a mis\u00e9t a halottak\u00e9rt, \u00e9s hogy az a nap \u00e9ppen az volt, amelyiken m\u00e1r sok \u00e9ve szok\u00e1sa volt megtenni ezt a j\u00f3cselekedetet. De mit tegyen ebben a helyzetben? Ha elk\u00f6lti az utols\u00f3 p\u00e9nz\u00e9t, semmije sem marad, m\u00e9g csak az \u00e9hs\u00e9g\u00e9t sem tudja csillap\u00edtani. Az \u00f6nfel\u00e1ldoz\u00e1s \u00e9s az el\u0151vigy\u00e1zatoss\u00e1g k\u00fczd\u00f6tt benne. V\u00e9g\u00fcl az \u00f6nfel\u00e1ldoz\u00e1s gy\u0151z\u00f6tt. „V\u00e9g\u00fclis – mondta mag\u00e1ban – a J\u00f3isten tudja, hogy ezt Neki adom \u00e9s nem fog cserben hagyni!” A szent\u00e9lybe l\u00e9pve \u00e1tadta a szentmise d\u00edj\u00e1t, amin a szok\u00e1sos odaad\u00e1ssal vett r\u00e9szt. <\/em><\/p>\n\n\n\n R\u00f6vid id\u0151 m\u00falva folytatta az \u00fatj\u00e1t, \u00e9rthet\u0151 m\u00f3don aggodalommal telve. Ugyan mihez kezd p\u00e9nz n\u00e9lk\u00fcl, ha nem siker\u00fcl munk\u00e1t tal\u00e1lnia? Ezek a gondolatok j\u00e1rtak a fej\u00e9ben, amikor egy v\u00e9kony, s\u00e1padt, v\u00e1laszt\u00e9kos megjelen\u00e9s\u0171 fiatalember k\u00f6zel\u00edtette meg \u00e9s ezt mondta: „Munkahelyet keres?” „Igen, Uram.” „Nos, menjen egy bizonyos utc\u00e1ba, XY Asszony h\u00e1z\u00e1ba. Azt hiszem, hogy meg fog felelni neki \u00e9s \u00d6n is el\u00e9gedett lesz ott.” Miut\u00e1n ezeket elmondta, elt\u0171nt az arra j\u00e1r\u00f3 t\u00f6megben, an\u00e9lk\u00fcl, hogy megv\u00e1rta volna a szeg\u00e9ny l\u00e1ny k\u00f6sz\u00f6n\u0151 szavait.<\/em><\/p>\n\n\n\n Megtal\u00e1lta az utc\u00e1t \u00e9s a h\u00e1zsz\u00e1mot \u00e9s felment a l\u00e9pcs\u0151n. Egy szolg\u00e1l\u00f3 j\u00f6tt ki, csomagj\u00e1t a h\u00f3na al\u00e1 szor\u00edtva, panaszos \u00e9s d\u00fch\u00f6s szavakat mormolva. „Az \u00farn\u0151 itthon van?” – k\u00e9rdezte az \u00fajonnan j\u00f6v\u0151. „Vagy igen, vagy nem” – v\u00e1laszolta a m\u00e1sik. „Mit \u00e9rdekel engem? Az \u00farn\u0151 majd kinyitja mag\u00e1nak az ajt\u00f3t, ha megfelel neki, engem t\u00f6bb\u00e9 m\u00e1r nem \u00e9rdekel. Viszl\u00e1t!” \u00c9s ezzel lement a l\u00e9pcs\u0151n.<\/em><\/p>\n\n\n\n Szeg\u00e9ny l\u00e1ny remeg\u0151 k\u00e9zzel csengetett, mire egy kedves hang invit\u00e1lta, hogy l\u00e9pjen be. Egy tiszteletrem\u00e9lt\u00f3 k\u00fclsej\u0171 id\u0151s h\u00f6lggyel tal\u00e1lta szemben mag\u00e1t, aki arra b\u00e1tor\u00edtotta, hogy mondja el, mit szeretne.<\/em><\/p>\n\n\n\n „Asszonyom,” mondta a szolg\u00e1l\u00f3l\u00e1ny, „ma reggel tudtam meg, hogy sz\u00fcks\u00e9ge van egy szolg\u00e1l\u00f3ra, \u00e9s az\u00e9rt j\u00f6ttem, hogy felaj\u00e1nljam a szolg\u00e1lataimat. Biztos\u00edtottak arr\u00f3l, hogy \u00d6n kedvesen fogad majd engem.” „De h\u00e1t, kedves gyermekem, amit mond, az nagyon k\u00fcl\u00f6n\u00f6s. Ma reggel ugyanis m\u00e9g nem volt sz\u00fcks\u00e9gem szolg\u00e1l\u00f3ra; csup\u00e1n az elm\u00falt f\u00e9l\u00f3r\u00e1ban bocs\u00e1tottam el az arc\u00e1tlan alkalmazottamat \u00e9s egy l\u00e9lek sem tud err\u0151l rajta \u00e9s rajtam k\u00edv\u00fcl. H\u00e1t akkor ki k\u00fcldte \u00d6nt?” Asszonyom, egy \u00fariember volt az, egy fiatal \u00fariember, akivel az utc\u00e1n tal\u00e1lkoztam, aki ez\u00e9rt \u00e1ll\u00edtott meg engem. H\u00e1l\u00e1t adok \u00e9rte Istennek, mert nagyon fontos, hogy m\u00e9g ma \u00e1ll\u00e1st tal\u00e1ljak, hiszen egy fill\u00e9rem sincs.”<\/em><\/p>\n\n\n\n Az id\u0151s h\u00f6lgy nem \u00e9rtette, hogy ki lehetett az illet\u0151. Tal\u00e1lgat\u00e1sokba mer\u00fclt, amikor a szolg\u00e1l\u00f3 megl\u00e1tott egy arck\u00e9pet a kis t\u00e1rsalg\u00f3ban. „V\u00e1rjon, Asszonyom,” mondta r\u00f6gt\u00f6n, „ne tal\u00e1lgasson tov\u00e1bb; ez a k\u00e9p pontosan azt a fiatalembert \u00e1br\u00e1zolja, aki besz\u00e9lt velem. Miatta vagyok itt.”<\/em><\/p>\n\n\n\n Ezekre a szavakra a h\u00f6lgy hangosan felsikoltott \u00e9s \u00fagy t\u0171nt, hogy el fog \u00e1julni. K\u00e9r\u00e9s\u00e9re a l\u00e1ny besz\u00e1molt neki a tiszt\u00edt\u00f3t\u0171zben l\u00e9v\u0151 lelkek sz\u00e1m\u00e1ra tett felaj\u00e1nl\u00e1s\u00e1r\u00f3l, a reggeli mis\u00e9r\u0151l \u00e9s az idegennel val\u00f3 tal\u00e1lkoz\u00e1s\u00e1r\u00f3l. Erre a l\u00e1ny nyak\u00e1ba borult, k\u00f6nnyek k\u00f6z\u00f6tt mag\u00e1hoz \u00f6lelte \u0151t \u00e9s ezt mondta: „Ett\u0151l a pillanatt\u00f3l fogva \u00d6n nem a szolg\u00e1l\u00f3m, hanem a l\u00e1nyom. Akit \u00d6n l\u00e1tott, az az \u00e9n fiam, az egyetlen fiam, aki az elm\u00falt k\u00e9t \u00e9vben halott volt \u00e9s \u00d6nnek k\u00f6sz\u00f6nheti a szabadul\u00e1s\u00e1t, \u00e9s akit Isten az\u00e9rt k\u00fcld\u00f6tt, hogy \u00d6nt ide ir\u00e1ny\u00edtsa. \u00cdgy igaz. Legyen \u00e1ldott, \u00e9s im\u00e1dkozzunk sz\u00fcntelen\u00fcl a szenved\u0151k\u00e9rt, akik az \u00e1ldott \u00f6r\u00f6kk\u00e9val\u00f3s\u00e1gba l\u00e9p\u00e9s el\u0151tt \u00e1llnak.”<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" Ebben a cikkben k\u00e9t t\u00f6rt\u00e9netet k\u00f6zl\u00f6k a szenved\u0151 lelkek ir\u00e1ntunk tan\u00fas\u00edtott k\u00f6zbenj\u00e1r\u00e1s\u00e1r\u00f3l. A t\u00f6rt\u00e9netek forr\u00e1sa a jezsuita lelki \u00edr\u00f3, F. X. Schouppe atya 1893-ban francia nyelven, „Nihil Obstat” egyh\u00e1zi enged\u00e9llyel megjelent k\u00f6nyve, melynek c\u00edme: Purgatory – Explained by the Lives and Legends of the Saints (Tiszt\u00edt\u00f3t\u0171z – a szentek \u00e9let\u00e9nek \u00e9s legend\u00e1inak t\u00fckr\u00e9ben). A t\u00f6rt\u00e9netek […]<\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[1],"tags":[],"class_list":["post-1327","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-uncategorized"],"_links":{"self":[{"href":"http:\/\/www.credo21.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/1327","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"http:\/\/www.credo21.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"http:\/\/www.credo21.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"http:\/\/www.credo21.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/1"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"http:\/\/www.credo21.hu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=1327"}],"version-history":[{"count":23,"href":"http:\/\/www.credo21.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/1327\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":1388,"href":"http:\/\/www.credo21.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/1327\/revisions\/1388"}],"wp:attachment":[{"href":"http:\/\/www.credo21.hu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=1327"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"http:\/\/www.credo21.hu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=1327"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"http:\/\/www.credo21.hu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=1327"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}