„KÉRÉSEDET SZÜKSÉG SZERINT KÍSÉRD ENGESZTELŐ VAGY SZABADÍTÓ IMÁKKAL.”
Szükség esetén a Hétlépcsős rózsafüzér ima lényeges eleme az engesztelő és a szabadító ima.
ENGESZTELÉS
Mi a különbség a vezeklés és az engesztelés között?
A lelki életben a „vezeklés” szó jelentése egyértelműen körülírt: az ember saját bűneinek önként vállalt jóvátételét értjük rajta, „főbb cselekedetei: a próbatétek és keresztek türelmes elfogadása, az állapotbeli kötelességek hűséges teljesítése, a böjt, az alamizsna és az önmegtagadások.” (Forrás: Magyar Katolikus Lexikon)
Az „engesztelés” fogalma viszont több jelentést is tartalmaz. A Hétlépcsős rózsafüzér imával kapcsolatban a Bocsa József piarista atya cikkében meghatározott jelentéstartalmat értem: „Amikor önmagunk bűneiért vállaljuk mindezt, az a vezeklés. Ha másokért is hajlandók vagyunk áldozatot vállalni, hogy ők is helyes kapcsolatba kerüljenek Istennel, embertársaikkal, önmagukkal és a teremtett világ minden szereplőjével, akkor engesztelünk.”
Tehát az engesztelés ebben a szóhasználatban a mások bűneiért vállalt vezeklésünket jelenti, az engesztelő ima pedig a mások bűneiért jóvátételként, Istennek felajánlott közbenjáró imáinkat. Az engesztelés ebben az értelemben tehát mindig az irgalmasság üdvös emberi cselekedete, amely különösen mély, lényegi kapcsolatban van Krisztus megváltó kereszthalálával, amellyel Ő az emberiséget az Atyával kiengesztelte. Engesztelésünk áldást hoz a világra. A nagy szentek között sok a nagy engesztelő: a honlapomon gyakran emlegetett Szent Pio atya mellett ilyen volt például Szent Kreszcencia vagy Árpád-házi Szent Margit, a 20. század katolikus női imádkozói között pedig az engesztelés hőseinek is nevezhetnénk Marthe Robin-t, Neumann Terézt vagy a magyar Galgóczy Erzsébetet (mindhármuk boldoggá avatása folyamatban van), de a Pálos Nővérek lelkiségében is központi szerepe van az engesztelésnek. A Pálos Nővérek engesztelő imája az egész országban közismert, mivel 2006-ban a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia közzétette azt a nemzeti imaév meghirdetése alkalmával.
Mikor van különösen is szükségünk a Hétlépcsős rózsafüzér imádkozása közben engesztelésre? Abban az esetben, ha azt feltételezzük, hogy valamilyen baj, aminek megszűnéséért imádkozunk, mások bűneihez szorosan kapcsolódhat, akár élő ember vagy közösség követte el azokat a bűnöket, akár már elhunyt emberek a földi életük során. Don Gabriele Amorth atya, a nagy katolikus ördögűző írta: “A megboldogult Tomaselli atya szokta volt mondani, hogy olykor elég, ha van a házban egy káromkodó ember és az egész családot tönkreteheti az ördög jelenléte.” Mi az engeszteléssel a bűn és égi büntetés, a gonosz lelkek hatalma helyett égi áldást, isteni fényt és segítséget hozhatunk a világba.
SZABADÍTÓ IMÁK
Mikor hasznos szabadító imákat mondanunk valakiért?
Abban az esetben, ha úgy véljük, hogy a személy, akiért imádkozunk, a gonosz lelkek különösen erős támadása alatt áll, vagy a démonok a szokásosnál erősebb befolyást szereztek felette. Erre számos jel utalhat, amiket majd egy külön cikkben szeretnék röviden felsorolni. Addig is IDE KATTINTVA olvasható Don Gabriele Amorth atya könyve: az „Egy ördögűző tapasztalatai”, amelyben a szerző részletesen, hatalmas tapasztalattal mutatja be ezt a területet.
Hogyan imádkozzunk szabadító imát? A Hétlépcsős Rózsafüzért imádkozva a legegyszerűbben úgy, hogy a Miatyánkba foglalt imaszándékunkat eszerint fogalmazzuk meg. Például így: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szent Fiad, Jézus Krisztus nevében kérlek, Szentlelkedben kérlek, hogy szabadítsd meg X.Y-t a gonosz lelkek minden ártó befolyásától, így szenteltessék meg a te neved, jöjjön el…
A szabadító imák, imaszándékok mélyebb megismeréséhez ajánlom a következőket: Don Gabriele Amorth atya a fent említett könyvében alaposan ismerteti a gonosz lelkek elleni küzdelem módszereit, sőt a könyv végén konkrét szabadító imák szövegeit is megtaláljuk. A vatikáni Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció a szabadító imáknak egy olyan gyűjteményét adta ki, amely reményt keltő, bizalmat ébresztő imádságokból áll, így akár magának a bajban lévő, gonosz lelkektől szorongatott hívőnek is a kezébe adható, nem fog megijedni tőle. Ebből az anyagból a fontosabb részek olvashatók IDE KATTINTVA a saját fordításomban (mivel magyar fordításban még nincs kiadva).
Dr. Kovács Gábor teológus és lelki író a honlapján további szabadító imákat közöl, többek között a Hét fohász szabadulásért imádságot.
Mire elegendőek a szabadító imádságok? Mindenképpen komoly segítséget jelentenek az adott nehéz helyzetben. De ne ringassuk magunkat illúziókba: az alapvető, gyökeres megoldást, a démonok hatalmából való tartós szabadulást kizárólag a komoly keresztény lelki élet fogja elhozni: az intenzív imaélet, a szentségek gyakori vétele és a keresztény erkölcsi elvek szerinti életvezetés. Ha a szabadító imákat nem kíséri megtérés, akkor visszatérnek a démonok és csak súlyosbodik a helyzet, ahogyan maga Jézus figyelmeztetett erre:
„Mikor a tisztátalan lélek kiszáll az emberből, puszta helyen bolyong, nyugtot keres, de nem talál. Akkor azt mondja: visszatérek házamba, ahonnét kijöttem. Amikor odaér, üresen találja, sőt még kisöpörve és földíszítve is.Erre elmegy, hoz magával hét másik lelket, magánál is gonoszabbakat. Bemennek és ott laknak. Annak az embernek a sorsa pedig rosszabbra fordul, mint előbb volt.” (Mt 12,43-45)
Az ördögűző Gabriele Amorth atya nyomatékosan felhívja erre a figyelmünket:
‘Gyakran kérnek meg, hogy ajánljak olyan szabadító imákat (a gonosz, ördögi befolyások, betegségek vagy szenvedések ellen), amelyek mindenki, papok és világiak számára elérhetők, illetve amelyekhez nincs szükség valamiféle jóváhagyásra.
Mindenekelőtt szeretném kijelenteni, természetesen, a szentségek és Isten Igéje bizonnyal hatásosabbak a mi személyes imáinknál.
Ezenkívül emlékezzünk rá, hogy amikor az Úrhoz fordulunk, a legfontosabb és az Evangélium által leginkább hangsúlyozott erény mindig a hit marad.
A gyakorlat kézzelfoghatóvá tette számomra, hogy az Úr szabadító jelenléte befogadásának fontossági és hatásbeli sorrendje a következő:
1.A SZENTGYÓNÁS. Ez az a szentség, amely közvetlenül a lelkeknek a sátán karjaiból való kiszabadulására irányul; magába foglalja a szívbéli megbocsátást: „Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is…‘
2.A SZENTMISE.
3.A SZENTÁLDOZÁS.
4.A SZENTSÉGIMÁDÁS.
5.A BIBLIAI ÉS A LITURGIKUS IMÁDSÁGOK: a Szentírás zsoltárai és énekei, a Hitvallás, a Dicsőség, a Szent vagy…
6.A RÓZSAFÜZÉR és a közös hagyomány által leginkább javallott imádságok.
Az itt javasolt imádságok hatékonysága csak ezen általános fogalmak fényében értékelhető helyesen és a maga helyén, ugyanis nem automatikus vagy mágikus okokra vezethető vissza, hanem arra a hitre, amellyel alázattal fordulunk az Atyához, a Szent Szűzhöz, az angyalokhoz és a szentekhez.”
(Amorth atya fenti tanácsai az IHTYS kiadónál megjelent „Szabadíts meg a Gonosztól” c. imakönyve előszavában olvashatók.)
+ + +
Olvasmányaim és személyes tapasztalataim alapján a szabadító imákkal kapcsolatban fontosnak tartok hangsúlyozni néhány biztonsági szempontot. Ha magunkért imádkozunk, imádkozhatunk Isten szabadító segítségét kérve („szabadíts meg a gonosztól”), vagy pedig Jézus példájára és Jézus nevében ráparancsolhatunk a gonosz lélekre, hogy távozzon. Ha azonban másokért imádkozunk, a szabadító imák előtt ne mulasszuk el Isten oltalmát kérni magunkra, a szeretteinkre, környezetünkre, tulajdonainkra, állatainkra, házunkra, szomszédságunkra. Imádságainkra ugyanis a gonosz lelkek előszeretettel támadnak vissza. A szabadulásért imádkozók legyenek megkeresztelt és hitüket komolyan gyakorló keresztények. Biztonságosabb Istentől kérni, hogy űzze el a gonosz lelkeket, mint közvetlenül parancsolni a démonoknak.
Ha óvatlanul járunk el, bármilyen más kisebb-nagyobb kellemetlenség lehet a démoni visszatámadás eredménye. Ha nem okoz nagy gondot, persze örömmel vállalhatjuk azért, akiért imádkozunk, ezzel is segítünk neki. De lehet belőle akár nagyobb kellemetlenség vagy baj is.
Az Apostolok cselekedetei bemutat egy esetet, amikor rosszul jártak az imádkozók: „Némely csatangoló zsidó ördögűző szintén megkísérelte, hogy az Úr nevét olvassa rá a gonosz lelkektől megszállottakra. Ezt mondták: „Rád olvasom Jézust, akit Pál hirdet.” Egy zsidó főpapnak, Szkévának hét fia is próbálkozott ezzel. A gonosz lélek azonban így vágott vissza nekik: „Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?” S ezzel az ember, akiben a gonosz lélek lakott, rájuk vetette magát. Kettőjüket leteperte és úgy elbánt velük, hogy ruhátlanul és sebektől borítva menekültek ki abból a házból.” (ApCsel 19,13-16)
Hasonló tanulsággal szolgál a maga korában Európa-szerte híres csodatevő szerzetes, Paolai Szent Ferenc egy esete is. Amikor a szent kiűzte a gonosz lelket egy megszállott lányból, ráparancsolt a démonra, hogy mondja meg, miért szállta meg. Az így felelt: „Azért, mert azt hitte, hogy legyőzhet engem.”
Más helyzetben van a püspök által kinevezett ördögűző pap. Ő felkészült és járatos ebben a tevékenységben, vannak segítői és az Egyház küldetésében végzi az ördögűzést, ezért az Egyház imádságainak oltalmazó erejét élvezi. Aki Amorth atya könyveit elolvassa, az tudja, hogy még őket is érhetik meglepetések.
Két megjegyzés:
- A ma elterjedt katolikus szóhasználatban az „ördögűzés” szót jellemzően a püspöki megbízásból, pap által hivatalosan az Egyház nevében mondott „ünnepélyes” vagy „nagy” ördögűzésre használják, ami a szentelmények körébe tartozik. Egyéb esetekre – bár természetesen ezek is az ördögök kiűzésére törekszenek – a „szabadító ima” kifejezés használatos, akár pap vagy világi hívő mondja, akár a gonosz lelkeknek közvetlenül parancsolva vagy Istenhez forduló közbenjáró imaként.
- Az ezredforduló körül sok éven át keringett egy komoly fejtörést okozó félreértés katolikus körökben, miszerint a Hittani Kongregáció megtiltotta volna, hogy a világi hívek parancsoló módban imádkozzanak szabadító imát. Amint Neal Lozano, a szabadító szolgálat nemzetközileg elismert szakértője és írója beszámol róla, végül megnyugtatóan tisztázódott a sok zavart okozó félreértés, a Hittani Kongregáció prefektusa, Ratzinger bíboros (a későbbi XVI. Benedek pápa) személyes megkérdezése által: magánimájukban a világi hívek természetesen imádkozhatnak parancsoló módban is. (Neal Lozano: Álljatok ellen az ördögnek, Budapest, 2016. Marana Tha Kiadó, 117-120. o.)
Összegezve: A szabadulásért mondott ima nagyon fontos, ami már abból is látható, hogy Jézus a Miatyánk hét kérése közé is beemelte. Súlyos esetben, a helyzet átmeneti enyhítéséért különösen fontossá válhat, hogy intenzív szabadító imákat mondjunk. De legyünk meggondoltak, ne sodorjuk veszélybe magunkat és környezetünket. Ugyanakkor ne is becsüljük túl önmagában a szabadító ima hatását, hiszen hosszú távon a hatékony megoldást elsődlegesen a megtérés, a bűnbánat, a szentgyónás, szentmise, szentáldozás és az intenzív katolikus imaélet hozza el – amint azt Amorth atya is hangsúlyozza.
+ + +
Végezetül a Katekizmusnak a gonosz lelkekről és tevékenységükről, illetve az ördögűzésről szóló legfontosabb pontjai olvashatók. Erről a területről így szól a Katolikus Egyház hivatalos és érvényes tanítása:
„A Sátán, más néven az Ördög és a többi démonok bukott angyalok, mert szabadon visszautasították Isten és az Ő tervének szolgálatát. Istennel szembeni állásfoglalásuk végleges. Arra törekszenek, hogy az embert társukká tegyék az Isten elleni lázadásban.” (KEK 414)
‘A Sátán hatalma azonban nem végtelen. Nem egyéb ő, mint teremtmény; hatalmas, mert tiszta szellem, de mindig teremtmény: Isten országának épülését nem tudja megakadályozni. Jóllehet a Sátán gyűlöletből tevékenykedik a világban Isten és az Ő Jézus Krisztusban lévő országa ellen, s bár tevékenysége súlyos, közvetlenül szellemi, közvetve fizikai természetű károkat okoz minden embernek és társadalomnak, e tevékenységet az isteni gondviselés engedi meg, mely az ember és a világ történelmét erősen és szelíden kormányozza. Nagy misztérium, hogy Isten megengedi az Ördög tevékenykedését, de „tudjuk, hogy az istenszeretőknek minden a javukra válik” (Róm 8,28)’. (KEK 395)
„…Az emberek egész történelmén végighúzódik a kemény harc a sötétség hatalmai ellen, mely a történelem hajnalán kezdődött és az utolsó napig fog tartani az Úr tanítása szerint.” (KEK 409)
‘Amikor az Egyház nyilvánosan és tekintéllyel Jézus Krisztus nevében kéri, hogy egy bizonyos személy vagy tárgy oltalmat nyerjen a Gonosz befolyása ellen és kikerüljön uralma alól, akkor ördögűzésről van szó. Jézus űzött ördögöket, és az Egyház tőle kapta a hatalmat és a megbízást az ördögűzésre. Az ördögűzés egyszerű formában a kereszteléskor történik. Ünnepélyes, úgynevezett „nagy ördögűzést” (exorcismus) csak püspöki engedéllyel rendelkező pap végezhet. Okosan kell eljárni, és az Egyház által fölállított szabályokat szigorúan be kell tartani. Az ördögűzés arra szolgál, hogy kiűzze a gonosz lelkeket, vagy megszabadítson a gonosz lelkek befolyásától, mégpedig annak a lelki hatalomnak erejével, amit Krisztus bízott Egyházára. Egészen más a helyzet a betegségekkel, elsősorban a pszichés betegségekkel; ezek gyógyítása az orvostudományra tartozik. Fontos tehát ördögűzés előtt megbizonyosodni arról, hogy valóban a Gonosz jelenlétéről, és nem betegségről van szó.’ (KEK 1673)