Miért éppen így épül fel a Hétlépcsős Rózsafüzér ima? Az alábbiakban az imamód alkotóelveiről olvashatunk.
1. JÉZUS TANÍTÁSA SZERINT KÉRD AZ ATYÁT
Az Atyától kérni
A Szentírásban, Jézus és az apostolok életében, valamint a hívő katolikus gyakorlatban az imádságok, imamódok gazdag sokféleségét láthatjuk. (KEK 2566-2724) Legbenső lényegét tekintve azonban „az Egyház imája elsősorban az Atyához szóló imádság”. (KEK 2665) A keresztény imádság „a Szentlélekből és belőlünk fakad. Isten emberré lett Fiának emberi akaratával egyesülve teljesen az Atyára irányul”. (KEK 2564)
Jézus a Hegyi beszédben kifejezetten az Atyához szóló imára tanítja követőit: „Te, amikor imádkozol, menj be a szobádba, zárd be az ajtódat, és így imádkozz Atyádhoz.” (Mt 6,6) Amikor imádkozni tanít, azt mondja, hogy szólítsuk meg a Mennyei Atyát: „Mi Atyánk, …” Végül nagycsütörtöki búcsúbeszédében újra megerősíti az apostolokat: „Amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.” (Jn 16,23)
Jézus tanítása szerint kérni
Ahhoz, hogy Mennyei Atyánkhoz szóló kérő imánk meghallgatásra találjon, megfelelő lelkülettel kell imádkoznunk: Jézus hangsúlyozza a szív megtérését, a Mennyei Atya iránti gyermeki odaadást és a meghallgatásban bízó, kitartó imádságot. (Bővebben: KEK 2608-2613)
Jézus nevében kérni
„Amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.” – ígérte Jézus. (Jn 16,23)
„Amikor Jézus nyíltan rábízza tanítványaira az Atyához szóló imádság misztériumát, föltárja nekik, hogy milyennek kell lennie az ő imádságuknak és a miénknek is azután, hogy megdicsőült emberi természetében Ő már visszatért az Atyához. Az újdonság most »kérni az ő nevében«.” (KEK 2614)
Hogyan tudjuk „Jézus nevében” kérni az Atyát?
1, Jézus tanításának és parancsainak megtartásával
„A Jézusban való hit bevezeti a tanítványokat az Atya megismerésébe, mivel Ő »az Út, az Igazság és az Élet« (Jn 14,6). A hit a szeretetben termi meg gyümölcsét: Jézus tanításának és parancsainak megtartását, a megmaradást Ővele az Atyában, aki minket Őbenne annyira szeret, hogy bennünk marad.” (KEK 2614)
2, Csatlakozva Isten tervéhez: Jézus és az Egyház küldetéséhez
„A hit imádsága nem csupán abban áll, hogy mondogatjuk: »Uram, Uram«, hanem a szív készségében az Atya akaratának teljesítésére. Jézus arra hívja apostolait, hogy ezt az együttműködési készséget az isteni tervvel foglalják imádságaikba.” (KEK 2611)
„Az Egyház küldetése az, hogy hirdesse és az összes nemzetek között valósítsa meg Istennek Jézus Krisztus által megalapított Országát. Az Egyház itt a földön ennek az üdvözítő Országnak a csírája és kezdete.” (Kompendium 150)
Ehhez a küldetéshez kell tehát Jézus követőjének csatlakoznia, ezt a küldetést kell lehetőségei szerint szolgálnia, saját személyes imaszándékát ebben az összefüggésben kell megfogalmaznia.
+ + +
2. KÉRÉSEDET FOGLALD A MIATYÁNKBA
Aquinói Szent Tamás, a legnagyobb katolikus teológus így tanít minket: „Az Úr imádsága a legtökéletesebb (…) Benne nemcsak mindazért imádkozunk, ami után jogosan vágyakozhatunk, hanem abban a sorrendben is, amelyben vágyakoznunk kell utána; így ez az imádság nemcsak kérni tanít, hanem alakítja egész érzületünket is.” (KEK 2763)
Jézus a Miatyánkkal nem egy mechanikusan ismétlendő formulát hagyott ránk. (KEK 2766) Ha Anyaszentegyházunknak a Miatyánkról szóló tanításán gyakran elmélkedünk, egyre inkább megértjük, hogy az Úr imádsága valami egészen csodálatos égi ajándék: helyes imádkozása Isten országának részévé, sőt építőjévé tesz minket magunkat is. „Atyánkhoz szóló imádságunk beleszövődik a Fiú és a Lélek titokzatos küldetésébe.” (KEK 2766)
Imakéréseinket tehát a Miatyánk isteni logikájába kell illesztenünk: a „szenteltessék meg a te neved”, a „jöjjön el a te országod” és a „legyen meg a te akaratod” szellemében és szolgálatában. E három kérés Jézus és az Egyház küldetésének foglalata.
Ha Jézus ígéretében bízva az Ő szent nevében akarunk imádkozni, akkor „az első, amit kérnünk kell, az Ország eljövetele” (Kompendium 553), mivel a „keresztény kérés középpontja a Jézus tanítása szerint eljövendő ország keresése és vágya. A kéréseknek rangsora van: az első az ország, ezt követi mindaz, ami szükséges a fogadásához és az eljövetelében való együttműködéshez.” (KEK 2632)
„Ti keressétek először az Isten országát és annak igazságát, és mindezt megkapjátok hozzá.” – mondja az Úr Jézus. (Mt 6,33)
Szent Tamás azt tanítja, hogy minden jó dologért lehet imádkoznunk. A fent leírtak fényében érthetjük meg ezt igazán: olyan dolgokat kell kérnünk és olyan módon, hogy imánk égi meghallgatása, teljesítése és erről szóló tanúságtételünk megdicsőíthesse mennyei Atyánkat, felmutatva országának szépségét, jóságát és vonzerejét, így szolgálva a boldogító, üdvözítő isteni szeretet-tervet. Imakéréseink tehát – éppúgy, mint Jézus igehirdetése, tettei és csodái – Isten országának hirdetését, az Egyház küldetését szolgálják. Emberi kéréseinket, szükségleteinket a Miatyánk segítségével megtanuljuk Isten terveibe illeszteni – az Isten akaratával való egyesülés útján járva. Megtanulunk vele Isten tervei szerint gondolkozni, így megvalósul az, amit Szent Tamás írt: „ez az imádság nemcsak kérni tanít, hanem alakítja egész érzületünket is„
A Miatyánkat helyesen imádkozva életre kel bennünk és körülöttünk Isten országa, a Szentlélek erőtere. Kéréseink – a Miatyánk kéréseibe, isteni logikájába komponálva – az Egyház üdvözítő küldetésének részeivé, Isten ügyévé válnak. Bennünk magunkban pedig egy fokozatos, ám alapvető változás zajlik le.
Sziénai Szent Katalin így ír erről: „Az imádság az anya, amely Isten szeretetében megfoganja az igaz erényeket, a felebaráti szeretetben pedig megszüli őket. Az imádságban tanulja meg a lélek levetni önmagát és magára ölteni Krisztust. Benne ízleli meg az önmegtartóztatás illatát, benne olyan erőt talál, hogy nem fél többé az ördög csatáitól, sem a gyenge test lázadásától. Mindezekkel szemben erős lesz, állhatatos és kitartó mindhalálig.”
+ + +
3. KÉRÉSEDET SZŐDD A RÓZSAFÜZÉRBE
A rózsafüzér évszázadok óta különleges helyet tölt be a katolikus magánimádságok között. A maga konkrét, tárgyi formájában a rózsafüzér a katolikus hit egy közismert jelképe. Imádkozását pápák sora és szentek egész serege ajánlja. Legutóbb II. János Pál pápa szentelt egy apostoli levelet a rózsafüzér imádság értékeinek és a rendszeres imádkozására való buzdításnak, amelyben egyenesen Mária imaiskolájának nevezi a rózsafüzért. Áldást hozó erejéről tanúskodik az is, hogy gyakran „az ördög ostorának” hívják. A csodáktól övezett, népszerű szent, Bosco Szent János így ír róla:
„Rendkívül sok égi segítséget kapunk a rózsafüzér elmondásával. Eretnekségeket győztek le vele, erkölcsök újultak meg általa, járványokat űztek el vele és háborúknak vetettek véget. Elmondásukkal a pápák sok búcsút engedélyeztek, amelyeket a szenvedő lelkekért is felajánlhatunk. … Újítsuk fel a rózsafüzért az egyéni és családi imádságokban is. Ha házainkban, otthonainkban rózsafüzért imádkozunk, megszűnnek a viszályok és csapások, béke és nyugalom fog uralkodni. … A rózsafüzér fegyver az egyén és az Egyház kezében is.”
Amikor egyszer a híres csodatevő gyóntatópapot, Szent Pio atyát arról kérdezték, hogy miért kedveli annyira a rózsafüzért (ugyanis igyekezett minden tevékenysége mellett folyamatosan, egész nap ezt imádkozni), azt válaszolta, hogy azért, mert amit a rózsafüzér imában kért, azt mindig megkapta.
Minek köszönhető a rózsafüzér hatékonysága? II. János Pál pápa részletesen ír erről apostoli levelében, itt csak három fontos szempontot ismertetek.
1. Mindenekelőtt: a rózsafüzérben Jézus Krisztus életének és tanításának legfontosabb mozzanatain elmélkedünk, szemlélődünk. Márpedig az evangélium az isteni kinyilatkoztatás csúcsa és beteljesülése. A rózsafüzér rendszeres imádkozásával tehát éppen az Úr Jézus tanításában mélyedünk el módszeresen. Ha pedig felidézzük Jézus szavait: „Aki engem lát, látja az Atyát” (Jn 14,9), akkor nyilvánvalóvá válik, hogy a rózsafüzér imádkozásával végső soron magát a szentháromságos Istent, a szeretet Istenét ismerjük meg egyre mélyebben!
A Magyar Katolikus Katekizmus legelső pontja így szól:
Miért élünk a világon?
Azért élünk a világon, hogy Istent és szeretetét megismerjük, ezt viszonozzuk, és eljussunk az örök életre.
A rózsafüzér imádkozásával pontosan ezen munkálkodunk: Isten megismerésén. Szent Pál apostol így ír: „Isten telepítette be az egy őstől származó emberiséggel az egész földet. Ő határozta meg ittlakásuk idejét és határát. S mindezt azért, hogy keressék az Istent, hogy szinte kitapogassák és megtalálják, hiszen nincs messze egyikünktől sem. Mert benne élünk, mozgunk és vagyunk.” (ApCsel 17,26-28)
2. Miközben imádságunk szavaival megjelenítjük Jézus Krisztus életét és evangéliumi tanítását, az elmélkedés és szemlélődés mellett egyben tanúságot is teszünk és dicsérjük Isten nagyságát és jóságát, imánk tehát egyben Isten dicsőítése is.
Idézzük fel a Szentírás szavait, amelyeket a zsolozsma is magába foglal: „Áldjátok az Urat, ti Izrael fiai, a nemzetek színe előtt dicsérjétek, mert azért szórt titeket a nemzetek közé, hogy hatalmas tetteit hirdessétek, és megtanítsátok őket, hogy nincs más, nincs más mindenható Isten rajta kívül.” (Tób 13,1-10)
3. Az Üdvözlégyek második felében a Boldogságos Szűz Máriát kérjük arra, hogy imádkozzon értünk, s ezzel együtt imaszándékunkért is. A katolikus hit része és folyamatos gyakorlati tapasztalata az, hogy Mária közbenjár értünk az égben. Isten szívesen megdicsőíti imameghallgatásokkal a szenteket, különösen a legnagyobbat köztük: Máriát.
A nagy Szent Bernát így imádkozott: „Legkegyesebb Szűzanya Mária! Sohasem hallotta még senki, hogy Te gyámoltalanul magára hagytad azt, aki oltalmad alá folyamodott, segítségedért esdekelt, vagy szószólásodat kérte. Én is hasonló bizalomtól lelkesítve sietek Hozzád, Szüzek Szent Szüze! Hozzád jövök Anyám, és mint szegény bűnös, sóhajtozva lábadhoz borulok. Ne vesd meg szavaimat Örök Igének Szent Anyja, hanem hallgasd meg kegyelmesen.”
II. János Pál pápa pedig felidézi a katolikus költők legnagyobbjának, Danténak szavait: „Úrnő, te oly nagy és hatalmas vagy, hogy aki kegyelmet kér s nem hozzád folyamodik, szárny nélkül akar repülni.”
Ezért hát mennyei Atyánkhoz szóló imakérésünkhöz igen bölcs dolog imatársnak kérni, segítőül, közbenjáróul hívni a Szent Szüzet.
A Rózsafüzér imádkozásának módja a Magyar Katolikus Lexikon alábbi oldalára kattintva a 2. pontban olvasható, egy másik helyen pedig kép is segíti ezt. Hogy minél több áldással járjon az imádkozása, vegyük figyelembe Szent II. János Pál pápa tanácsait.
+ + +
4. KÉRÉSEDET A SZENTMISE „GYŰJTŐIMÁJÁBAN” (COLLECTA) IS TERJESZD ISTEN ELÉ
Hitéletünk eseményei között a szentmise különleges erővel közvetíti Isten áldását. A hívő közösségnek ebben a szent ünnepében az Egyház kifejezetten arra tart fenn egy részt, hogy a jelenlévő hívek a nagy közös ima részeként a személyes imaszándékaikat, kéréseiket is Isten elé terjesszék. Így az egyéni kéréseink (pl. a Hétlépcsős rózsafüzérben megfogalmazott imaszándékaink is) hozzákapcsolódnak, beépülnek a közösség közös kéréseibe és élvezik a közös imádság különleges áldottságát.
A szentmisének ezt a része már a nevével is felhívja figyelmünket a szerepére: „Gyűjtőimádság”, latinul „Collecta” az elnevezése és már igen régóta, a 4-5. század óta része a szertartásnak. Egészen pontosan a mise bevezető részében a bűnbánati ima, az „Uram irgalmazz” és „Dicsőség” után következő „Könyörögjünk!” felszólítás utáni, kötelezően előírt rövid csend szolgál arra, hogy egyéni imaszándékainkat csendben, magunkban megfogalmazva hozzákapcsoljuk az ezután következő, a pap által elmondott könyörgéshez, amely kérés formájában fogalmazza meg az aktuális ünnep vezérgondolatát.
Tarjányi Zoltán teológus így ír a Collecta imádságról a „Misekalauz” című könyvében: „Kezdtük azzal, hogy kiszakítottuk magunkat a világból, s az ő földi házába, a templomba mentünk. Azután magunkra rajzoltuk a megváltás jelét. Majd a bűnbánattal Jézus koordinátáiba helyeztük magunkat: olyan viszonyt akarunk kialakítani az Atyával, amilyenben ő volt, s olyan látószögben törekszünk kapcsolatra embertársainkkal, amilyet ő mutatott be. Ezek után állhatatosan dörömbölünk a Kyryével (az Uram, irgalmazz imádság – V. Sz.), mert tapasztaltuk, hogy rászorulunk a megváltásra. Azután a Glóriával (a Dicsőség a magasságban ima – V. Sz.) szeretetünkkel ujjongva dicsértük őt. Templom, keresztvetés, bűnbánati ima, könyörgés, dicséret lépcsőfokain haladtunk felfelé, hogy megfogalmazzuk személyes gondolatainkat és kéréseinket. Ez szűkszavúan történik, mert csak így történhet. Nem akarjuk kicsinységünket szószaporítással nagyságnak álcázni. Mégis meg akarjuk fogalmazni kéréseink által önmagunkat, vele szembeni léthelyzetünket, hiszen eddig is az ő kegyelméből, őérte éltünk, s még inkább ez a vágyunk a jövőben.” (i.m. 46. o.)
+ + +
IMÁDKOZZ KITARTÓAN!
Mit tehetünk, ha gyógyulást kérő imánk meghallgatása még várat magára?
Az állhatatos, kitartó ima alapvető fontosságára Jézus gyakran rámutat és maga is példát ad rá. (Lásd Ferenc pápa KATEKÉZISÉT.) Legyünk tehát kitartóak az imádságban!
Van olyan imameghallgatás, ami a kérés után azonnal megtörténik, és van olyan, amihez hetek, hónapok vagy évek kitartó imája kell. Lehet, hogy a konkrét kérésed teljesítése helyett Isten már megjutalmazta imádat valami más, az adott helyzetben sokkal fontosabb dologgal, ami most talán fel sem tűnik. Esetleg megmentett valami fenyegető veszélytől. Lehet, hogy olyan akadály húzódik meg a háttérben, ami miatt nagyon sokat kell imádkoznunk – s közben versenyt futunk a rendelkezésre álló idővel. Az is lehet, hogy spirituális oka van a bajnak, például a lelki életben kell előrelépnie az imádkozónak vagy a betegnek, vagy éppen mások bűnei miatt (akár élők, akár holtak) szenved, nekik segítve ezzel. Javaslom, hogy olvasd át a Hétlépcsős rózsafüzér menüpontban a hét lépcső tennivalóit.
Példák a problémáink mögött esetlegesen rejlő spirituális okokra
A természetes okok mellett a bajoknak, nehézségeknek, így a betegségeknek lehetnek olyan okai is, amelyek a hitélettel, a lélekkel kapcsolatosak. Nézzünk most néhány példát a betegségek köréből! Az emberi lélek szoros kapcsolatban van a testtel. A lélek terhei, betegségei gyakran testi vagy pszichés betegségként is jelentkeznek, ugyanakkor egy nehézség, így egy betegség a jól haladó lélek próbája, Istentől kapott feladata, előrelépési lehetősége is lehet. A konkrét lelki okok sokfélék, nézzünk néhányat:
A HIT HIÁNYA, GYENGE HITÉLET
“Menj, hited meggyógyított téged!” – Jézus gyakran így bocsátotta el azokat, akiket isteni erejével meggyógyított. Aki ismeri és hiszi az isteni Kinyilatkoztatás tartalmát, az isteni közlésen alapuló helyes ismeretekkel rendelkezik Istenről és az emberről. Ismeri Istent, tud hozzá közeledni, kapcsolatba lépni vele és az Ő gyógyító jelenlétébe helyezkedni. Jézus így tanít erről: „Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket.” (Jn 8,31-32) A hit hiánya, a gyenge vagy téves hit viszont akadályozza a gyógyulást.
A Katekizmus így ír a hívő keresztényeket is érintő szenvedésről:
„A megkeresztelt emberben mégis megmaradnak a bűnnek ideigtartó bizonyos következményei, mint a szenvedés, a betegség, a halál, az élettel együttjáró gyöngeségek, például jellemhibák stb., valamint a bűnre való hajlandóság, amit a hagyomány concupiscentiának (»bűnös vágy«) vagy képszerűen fomes peccatinak (»a bűn taplójának«) nevez. Mivel a concupiscentia »a harc érdekében maradt meg, azoknak, akik nem egyeznek bele és Jézus Krisztus kegyelmével férfiasan ellenállnak, nem tud ártani, sőt, aki szabályszerűen küzd, elnyeri a koronát (2Tim 2,5)«„. (KEK 1264)
A fentiek miatt többet tudnak ártani a gonosz lelkek mindenféle bajokkal, nehézségekkel, csapásokkal, betegségekkel azoknak, akiknek gyenge, lanyha a hitélete, akik nem járnak rendszeresen szentmisére, elhagyják a rendszeres imát, gyónást és szentáldozást. Lelki hasznuk viszont kevesebb lesz belőle, mert nem a Szentlélek kegyelmében járják a szenvedés áldásos útját. Gyógyulásuk útja: elmélyülés a hitben, megtérés a hit jézusi útjára, megerősödés a szentségekben, a Szentlélek oltalmazó erejében.
Vianney Szent János, a francia Ars falu híres csodatevő gyóntatópapja, a ferences harmadrend örökfogadalmasa nevéhez sok csodás gyógyulás fűződik. Ha valaki gyógyulásért fordult hozzá, mindenekelőtt hitet követelt. “Ha valaki meg akar gyógyulni, nem viselkedhet így!” – mondta egy fiatalembernek, aki epilepsziás volt, és akinek nem volt hite, sem erénye. “Legyen hát! Végezzen egy kilencedet.” – mondta egy monfleur-i asszonynak, aki beteg rokona szándékára zarándokolt el Ars-ba. “Csak azt nem tudom, vajon a Jóisten meghallgatja-e, mert odahaza abban a házban nincs több hit, mint egy lóistállóban.” – mondta a lélekbelátó szent. Nem is lett belőle gyógyulás, a beteg rokon meghalt a kilenced végén.
+ + +
Hortai Szent Szalvátor, a tömeges gyógyító csodáiról nevezetes spanyol ferences laikus testvér két, Montserrat kegyhelyére gyógyulási céllal utazó vak távoztával így szólt a jelenlévőkhöz: „Az egyik meggyógyul, mert hisz, a mások nem gyógyul meg, mert nem hisz.” Az események igazolták jövendölését.
BETEGSÉG SAJÁT BŰNÖK MIATT
Közismert eset, amikor valakinek a saját bűne miatt van betegsége, ami viszont a lelke gyógyulását segítheti elő.
Számos példát találunk erre az evangéliumban. Jézus több ízben ezekkel vagy hasonló szavakkal gyógyított meg betegeket: „Bocsánatot nyertek bűneid.” (Mt 9,2) Különösen tanulságos példa a Beteszda fürdőnél történt gyógyítás, ahol Jézus ezt mondja a gyógyultnak: „Látod, meggyógyultál. Ne vétkezzél többet, hogy rosszabbul ne járj.” (Jn 5,14) Híres gyóntatókról (mint Vianney Szent János vagy Szent Pio atya) sok ilyen történetet jegyeztek fel.
Ezek a gyógyulások egyértelműen rámutatnak arra, hogy az Isten Országába való belépés kapuja a bűnbánat, a megtérés vagy annak elmélyítése. Az evangéliumok félreérthetetlenül hangsúlyozzák ezt az üzenetet, hiszen Jézus a következő szavakkal kezdte nyilvános működését: „Tartsatok bűnbánatot, hirdette, mert közel van a mennyek országa!” (Mt 4,17, vö. Mk 1,15) A bűnbánattartásban nagy segítségünkre van az esti lelkiismeretvizsgálat és a „lelki tükrök”, amelyek megtalálhatók a katolikus imakönyvekben, honlapokon. A bűnbánattartás leghatékonyabb, szentségi formája a szentgyónás, amit a hittudomány (a betegek szentségével együtt) a gyógyulás szentségei közé sorol.
Egy beteg gyógyulásánál jegyzi meg lényeglátóan Szent Ferenc életrajzírója, Celanoi Tamás: „lelkének gyógyulását azon nyomban követte testének felépülése is”. (Forrás: Szent Ferenc csodái 7)
Ki kell emelnünk, hogy a megbocsátás elmulasztása is bűn, és gyakran éppen ez az akadálya a gyógyulásnak. Jézus ezt a Miatyánk szövegébe is beemelte, sőt az evangélium a Miatyánk után még egyszer, azonnal nyomatékosítja: „Ha megbocsátjátok az embereknek, hogy vétettek, mennyei Atyátok nektek is megbocsát. De ha nem bocsáttok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket.” (Mt 6,14-15) Élettörténetünk, múltunk szövetének vizsgálata nagyszerű lehetőséget nyújt arra, hogy gyakoroljuk a megbocsátást, s ezzel a minket ért sérelmek okozta lelki görcseink szeretettel való gyógyítását.
2002-ben a márianosztrai főbúcsú szónoka mondott el egy feltűnő hazai esetet, természetesen a gyónási titok tiszteletben tartása miatt közelebbi részleteket nem árulhatott el. A történet lényege: egy általa gyóntatási szándékkal gyakran látogatott kórházban a figyelmébe ajánlottak egy haldoklót, akinek már csak egy-két napja lehetett hátra. Igen nehezen jutottak el a gyónásig, mert az illető erősen egyházellenes volt. Végül meggyónt. „Ennek az embernek nem hétköznapi, szokványos bűnei voltak – mondta az atya – hanem egészen szörnyűek.” Néhány nap múlva megint abban a kórházban járt és megkérdezte az ápolókat: „Ugye, meghalt már az illető?” „Nem, – hangzott a válasz – meglepetésünkre sokkal jobban lett és hazament.” Igen, mondhatnánk mi, kapott egy ajándék esélyt Istentől, hogy elkezdje jóvátenni azt a sok rosszat, amit másoknak okozott.
+ + +
Páduai Szent Antal halála után a sírjánál a csodás gyógyulások olyan özöne indult el Pádua (ma Padova) városában, ami még a szentek történetében is szokatlan. A szent életrajza (Vita I. 26,22) azonban kiemeli a következőket:
„Akik azért jöttek, hogy meggyógyuljanak, de bűneiket eltitkolták, semmiképp sem nyerhették el a gyógyulást. Ha azonban végül mégis őszintén meggyónták bűneiket, Isten irgalmával együtt – mindenki szeme láttára – visszanyerték egészségüket is.”
+ + +
„Az Anagni közelében fekvő Zancato községben egy Girardus nevű katona teljesen elvesztette szeme világát. Történt, hogy két messze idegenből jött kisebb testvér éppen az ő házában szállt meg, és az ő vendégszeretetét vette igénybe. Mivel az egész ház nagy tisztességgel fogadta és tejben-vajban fürösztötte őket, a házigazda vakságából semmit sem vettek észre. Utána a hat mérföldnyi távolságban fekvő rendházba indultak a testvérek és ott nyolc napig időztek. Egy éjszaka az egyiknek megjelent álmában Szent Ferenc és ezt mondotta neki: »Kelj fel gyorsan, és társaddal siess vissza vendéglátó gazdádhoz, aki bennetek annyira megtisztelt engemet és kedvemért olyan figyelmes volt hozzátok. Fizessetek neki vissza a kedves fogadásért, és a megtisztelést hasonlóval viszonozzátok. Ő tudniillik egészen vak, és semmit sem lát. Ezt a büntetést meg nem gyónt bűneivel vonta magára. Most tehát az örök halál sötétsége és véget nem érő büntetései várnak rá. Mert le nem vezekelt bűnei nem engednek számára más választást.« Mikor az atya eltűnt, a fiú riadtan serkent fel, és társával együtt sietve teljesítette a vett parancsot. Mind a ketten visszatértek a vendéglátó gazdához, és útközben a látomás látója mindent elbeszélt társának. A gazda nem kevésbé csodálkozott a dolgon és megerősítette, hogy minden csakugyan úgy van. Azonnal mély bánatra indult, önként meggyónta bűneit, és javulást ígért. És íme, a belső ember megújulásával a külső is visszanyerte szeme világát. A nagy csodának hamarosan híre futott, és a hallgatók lelkében nagy mértékben emelte a vendéglátás becsületét.” (Forrás: Szent Ferenc csodái 117-118)
+ + +
Szardínia szigetén egyszer többen is kérték Hortai Szent Szalvátort, könyörüljön meg egy szegény vakon, és imájával eszközölje ki Istentől számára a gyógyulást. Szalvátor, aki belelátott az ember lelkébe, így válaszolt: „Nem, ez az ember nem nyeri vissza a szeme világát, mert nyilvánosan bűnben él, és nem járul a szentgyónáshoz, mert nem hajlandó elhagyni vétkét.”
+ + +
Hasonló tanulságot vonhatunk le Szent Pio atya egyik történetéből is: Egy előkelő asszony két évig kezeltette beteg lábát, de semmi javulás nem állt be. Ekkor Pio atyához fordult segítségért. Az atya azt mondta neki, hogy előbb hozza rendbe jogtalanul szerzett örökségét, mert azért kell szenvednie.
+ + +
A fiatalok nagy szent nevelője, a magát Szent Ferenc követőjének valló Don Bosco (Bosco Szent János) közismert volt feltűnő imameghallgatásairól. Egy ízben egy vak lányt vittek hozzá. A valdoccoi búcsú után, hosszas imákat követően találkoztak a szenttel. Don Bosco a következőt kérdezte a lánytól: „Ha visszanyerné a szeme világát, nem nézne vele semmi rosszat?” A lány válasza: „Ígérem, hogy nem.” Néhány perc múlva meggyógyult, visszakapta a látását.
BETEGSÉG MÁSOK BŰNEI MIATT
Kevéssé közismert az, hogy mások bűnei miatt is hordozhatunk kereszteket, így betegségeket is. Ha tudatosan vállal valaki ilyent mások helyett, azt engesztelésnek szokás nevezni, ami nagy áldást hoz az engesztelőre és persze a megsegített bűnösre is. A nagy engesztelők sokszor látványos gyorsasággal esnek túl igen súlyos betegségeken. Egy ferences szerzetesnővér, Szent Kreszcencia gyakran azt is meg tudta mondani, hogy kiért kell éppen elviselnie nehézségeket és az meddig fog még tartani. Személy szerint én úgy gondolom, hogy az ilyen jellegű, egymásnak segítő tehervállalások családon, rokonságon belül nagyon gyakoriak, hiszen általában ott az egymás közti szeretet, felelősségvállalás is nagyobb. Szemléletes példa erre az amerikai katolikus karizmatikus mozgalom ismert alakjának, Patty Gallagher Mansfieldnek egy esete, amelyet Az új Pünkösd kezdete című könyvében olvashatunk. Egy napon nagyon erős kísértéssel küzdött, hogy cigarettára gyújtson. Kemény küzdelem volt, amit egyáltalán nem értett, hiszen korábban sohasem dohányzott. Később tudta meg, hogy a testvére aznap hagyott fel a dohányzással. Logikus következtetés, hogy Isten a kísértés egy részét Patty-nek adta át, így testvérének könnyebben sikerült leszokni káros szenvedélyéről.
A megoldás, a gyógyulás útja itt is ugyanaz: elmélyülés a hitben, a baj elmúlásáért mondott imádságok mellett imádkozzunk a baj okának megoldódásáért is, akár ismerjük azt, akár nem. Imádkozzunk az Isten által (akár tudtunkon kívül is) ránk bízott emberek megtéréséért is, hogy le tudják vezekelni a saját bűneiket.
Egy asszony nehezen vonszolta magát Pio atyához. “Atyám, miért vagyok olyan beteges? Harminc éve már, hogy betegeskedem. Igaz, hogy elvégzem a háztartást, de nagyon nehezen.” Az atya így válaszolt: “Ez nagy kegyelem, hogy az Isten kiválasztott a szenvedésre. Két bátyád bűnös életet folytat, többi rokonod sem sokkal különb. Az ő lelki üdvükért vezekelsz még két évig, és azután meggyógyulsz, mert megmentetted ezeket a lelkeket. Minden szenvedés kegyelem, még ha nem is értjük mindig. Jobbat és szebbet nem tudunk felajánlani Istennek, mint ha türelemmel és szeretettel elviseljük szenvedéseinket.”
Ebből a történetből az is kitűnik, hogy miközben az asszony a rokonainak segített a helyettesítő szenvedésével, önmagának érdemeket, Istennek tetsző lelki kincseket gyűjtött. Pál apostol így tanít: „Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden a javukra válik”. (Róm 8,28) Arra is érdemes felfigyelnünk, hogy a felajánlott imádságoknak, türelemmel elviselt szenvedésnek és egyéb “lelki valutáknak” egy bizonyos értéke van, ami akár időben, akár ismétlésszámban is kifejezhető valamennyire – amint Pio atya is jelezte, hogy ennek az asszonynak még további két évig kell vezekelnie a rokonai lelki üdvéért. Ugyanez a “mennyiségi tényező” figyelhető meg a következő történetben, amikor a szent úgy látta, hogy az adott helyzetben bevethető saját felajánlása, áldozata nem lenne elegendő a kért kegyelem elnyeréséhez:
Az egyik szicíliai asszony elzarándokolt Pio atyához, hogy megkérje, imádkozzék leányáért, aki a halálán volt. Mivel sürgős esetről volt szó, részvétből megengedték neki, hogy soron kívül, már a megérkezése napján, délután négy órakor meggyónjék. Elpanaszolta Pio atyának nagy fájdalmát, és közbenjárását kérte leánya gyógyulásáért. De fájdalmasan csalódott. Pio atya durván beszélt vele, és a legkisebb együttérzést sem mutatta iránta. Sírva indult haza. Másnap, amikor hazaért, a legnagyobb meglepetésére a leánya nyitott neki ajtót. “Édesanyám, mikor voltál tegnap Pio atyánál?” – kérdezte a lány, és meghatottságában peregtek a könnyei. “Délután négy óra felé.” – felelte az anya. “Hát éppen akkor itt volt Pio atya az ágyamnál, és azt mondta: »Gyermekem, kelj fel, meggyógyultál!« – és rögtön fel tudtam kelni.” Az asszony nagy boldogságában, hogy lánya meggyógyult, kötelességének érezte, hogy visszautazzék Pio atyához, és megköszönje közbenjárását, és bocsánatot kérjen tőle, amiért részvétlennek gondolta. Az atya ezt a választ adta: “Kénytelen voltam szenvedést okozni neked a lányod gyógyulásáért, mert egyedül nem tudtam eleget szenvedni. Ezért kellett téged is bevonni ebbe a szenvedésbe. Az együtt elviselt fájdalom eredményezte lányod gyógyulását.”
BETEGSÉG HOLTAK TERHEI MIATT
A szeretet nemcsak az élőkkel, hanem a holtakkal is erősen összeköt minket, így a holtak helyett is hordozhatunk terheket betegségek és sokféle más nehézség formájában. Az Egyház tanítása az, hogy „szent és üdvösséges gondolat a halottakért imádkozni, hogy megszabaduljanak bűneiktől” és „megtisztulva eljussanak Isten boldogító színelátására”. (KEK 958, 1032)
Az elhunytak segítése, imával kísérése tehát szeretetbeli és hitbeli kötelességünk: „Segítsük őket és emlékezzünk meg róluk. … Ne késlekedjünk tehát segíteni azoknak, akik eltávoztak, és fölajánlani imádságainkat értük.” (KEK 1032)
Mi történik, ha nem kísérnek imákkal egy halottat, amint az manapság sajnos elterjedt? Mindenekelőtt leszögezhetjük, hogy egy hívő katolikus részéről ez mulasztás, bűn a szeretet ellen. Tehát nemcsak az elhunyt engesztelési terheiben részesülhetünk különböző nehézségek formájában, hanem még a mulasztásos bűnünk égi büntetését is le kell töltenünk. Ezzel kapcsolatban igen tanulságos olvasmány a Maria Simma: Élményeim a szenvedő lelkekkel (Marana Tha Kiadó). Egy másik könyv a témában: Kenneth McAll: „A családfa gyógyítása” (Marana Tha Kiadó). Ebben a hívő anglikán pszichiáter szerző sok családi történetet mutat be, amelyek élénken tanúskodnak arról, hogy igen áldásos dolog az ősök tisztességes keresztény eltemetése, elimádkozása és az értük való engesztelés; illetve milyen sok családi baj függhet össze ennek elmulasztásával (fóbiák, szenvedélybetegségek, testi és pszichés betegségek, sokféle csapás, stb.).
Ne feledjük, hogy a holtak sok jóval viszonozzák a róluk való imádságos, engesztelő gondoskodásunkat. A Katekizmus így tanít erről: „A megholtakért végzett imádságunk nemcsak őket segítheti, hanem értünk végzett közbenjárásukat is hatékonnyá teheti.” (KEK 958)
A megoldás, a gyógyulás útja: imádkozzunk elhunyt szeretteinkért és más, Isten által ránk bízott lelkekért. Ajánljunk fel értük szentmisét, ha lehet, búcsúkat is, imádkozzunk értük magunk is. Arról, hogy hogyan imádkozzunk az elhunytakért, egy korábbi bejegyzésben írtam.
BETEGSÉG MINT OLTALOM EGY NAGYOBB BAJTÓL
Lehet a betegség (vagy más nehézség) annak égi eszköze is, hogy valaki egy rossz dolgot kerüljön el, akár bűnt, akár balesetet vagy mást. Sokak tapasztalata az, hogy egy betegség miatti kényszerű otthonmaradás (vagy defektet kapott autókerék, stb.) mentette meg őket egy balesettől vagy más kellemetlenségtől. Ismét idézem Szent Pio atyát, aki azt mondta egy tolószékes embernek, hogy Isten így mentette meg őt attól, hogy gyilkosságot kövessen el és börtönbe kerüljön, illetve azért nem imádkozott unokaöccse epilepsziából való gyógyulásáért, mert úgy látta, hogy egészségét visszanyerve a bűn hálójába kerülne.
BETEGSÉG A DÉMONOK MIATT
Vannak olyan betegségek, amelyek kifejezetten démoni eredetűek. Egy gyakran idézett példa Jézus szavaival az Evangéliumból: „De Ábrahám leányát, akit immár tizennyolc éve megkötözve tart a sátán, nem kellett feloldani kötelékeitől szombati napon?” (Lk 13,16) A katolikus ördögűzők nagy modern mestere, Gabriele Amorth atya írja a korábban már említett könyvében, hogy a gonosz lelkek az emberi életnek öt fő területét igyekeznek pusztítani, rombolni, s ezen fő területek egyike éppen az egészség. Könyvében azt is ismerteti, hogy egy tapasztalt ördögűző milyen eszközökkel tudja megkülönböztetni a természetes, orvos által kezelendő betegségeket a kifejezetten démoni eredetű betegségektől, amelyeket a hit, az ima eszközeivel lehet hatékonyan gyógyítani. A démoni erők hatása alá többféle módon is kerülhet az ember, az elkövetett bűnökön túl pl. a Gonosz hatalmában lévő helyek miatt, átkok vagy rontások miatt, okkult tevékenységek, pl. szellemidézés miatt.
A gyógyulás útja főként a Szentlélek működésének erősítése önmagunkban, tehát a hitéletünk elmélyítése, amit kiegészítenek a gonosz lelkek elleni szabadító imák és az Egyház szentelményei, mint pl. a ház megáldása.
A GONOSZ LELKEK ELLENÁLLÁSA
Nagy tapasztalattal bíró közbenjáró imádkozók megfigyelése szerint gyakori jelenség az, hogy az imádság kezdete után a baj nem enyhül, sőt rosszabbodni kezd. Ennek egy lehetséges okára hívja fel a figyelmünket Ann Shields szerzetesnővér, lelki író: “Kezdtél már imádkozni valakiért úgy, hogy azt láttad, a helyzet csak romlik? Mit gondoltál? Lehet, azt gondoltad, hogy nem hatásos az imád, vagy túl bűnös vagy, vagy Isten nem hallgat meg. Lehet, hogy végül azt mondtad, inkább abbahagyod az imát. De ezek nem az igaz ember válaszai. Először gondold át, megbántad-e bűneidet. És most tudd meg az igazat! Gyakran az az oka annak, hogy a dolgok rosszabbodnak, hogy szembeszállunk az ellenséggel és felfedjük csalárdságát. Az imádság által teljes mértékű támadást indítottunk a sátán munkája ellen. Ezért romlik a helyzet. És ez a legrosszabb időpont, hogy abbamaradjon az ima.”
BETEGSÉG MINT AZ ÉLETSZENTSÉG ISKOLÁJA
A nagy szentek életében gyakran olvashatunk arról, hogy életük egyes szakaszaiban fájdalmas betegségeket álltak ki. Ezeket Isten a lélek tökéletesedése céljával ajándékozza az embernek: a hűség, a szeretet és a tanúságtétel nagy és áldásos iskolái. Természetesen nem csak a híres szentekre gondolhatunk ezen „megszentelő” betegségek kapcsán, hanem bárkire. A keresztek hordozása, így a betegség is mindig a lélek nagy iskolája, amely adott esetben lehet akár közvetlenül a mennyországba vivő út is. Élete utolsó szakaszában ezt az utat járta Szent Ferenc is.
Végül egy megjegyzés arról, hogy a betegségek milyen titokzatos és egyben intenzív kapcsolatban vannak a lélek világával:
1854-ben félelmetes kolerajárvány tört Torinóra. Bosco Szent János, a fiatalok szent apostola augusztus 5-én, Havas Boldogasszony ünnepén felszólította növendékeit, hogy ők is segítsenek a betegeknek. Egy ígérettel kezdte:
„Ha mindannyian az isteni kegyelem állapotában lesztek, és nem követtek el halálos bűnt, biztosítok mindenkit, hogy nem lesztek a kolera áldozatai.”
És valóban így történt.
+ + +
KÉRÉSEDET SZÜKSÉG SZERINT KÍSÉRD ENGESZTELŐ VAGY SZABADÍTÓ IMÁKKAL
Szükség esetén a Hétlépcsős rózsafüzér ima lényeges eleme az engesztelő és a szabadító ima.
Engesztelés
Mi a különbség a vezeklés és az engesztelés között?
A lelki életben a “vezeklés” szó jelentése egyértelműen körülírt: az ember saját bűneinek önként vállalt jóvátételét értjük rajta, “főbb cselekedetei: a próbatétek és keresztek türelmes elfogadása, az állapotbeli kötelességek hűséges teljesítése, a böjt, az alamizsna és az önmegtagadások.” (Forrás: Magyar Katolikus Lexikon)
Az “engesztelés” fogalma viszont több jelentést is tartalmaz. A Hétlépcsős rózsafüzér imával kapcsolatban a Bocsa József piarista atya cikkében meghatározott jelentéstartalmat értem: “Amikor önmagunk bűneiért vállaljuk mindezt, az a vezeklés. Ha másokért is hajlandók vagyunk áldozatot vállalni, hogy ők is helyes kapcsolatba kerüljenek Istennel, embertársaikkal, önmagukkal és a teremtett világ minden szereplőjével, akkor engesztelünk.”
Tehát az engesztelés ebben a szóhasználatban a mások bűneiért vállalt vezeklésünket jelenti, az engesztelő ima pedig a mások bűneiért jóvátételként, Istennek felajánlott közbenjáró imáinkat. Az engesztelés ebben az értelemben tehát mindig az irgalmasság üdvös emberi cselekedete, amely különösen mély, lényegi kapcsolatban van Krisztus megváltó kereszthalálával, amellyel Ő az emberiséget az Atyával kiengesztelte. Engesztelésünk áldást hoz a világra. A nagy szentek között sok a nagy engesztelő: a honlapomon gyakran emlegetett Szent Pio atya mellett ilyen volt például Szent Kreszcencia vagy Árpád-házi Szent Margit, a 20. század katolikus női imádkozói között pedig az engesztelés hőseinek is nevezhetnénk Marthe Robin-t, Neumann Terézt vagy a magyar Galgóczy Erzsébetet (mindhármuk boldoggá avatása folyamatban van), de a Pálos Nővérek lelkiségében is központi szerepe van az engesztelésnek. A Pálos Nővérek engesztelő imája az egész országban közismert, mivel 2006-ban a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia közzétette azt a nemzeti imaév meghirdetése alkalmával.
Mikor van különösen is szükségünk a Hétlépcsős rózsafüzér imádkozása közben engesztelésre? Abban az esetben, ha azt feltételezzük, hogy valamilyen baj, aminek megszűnéséért imádkozunk, mások bűneihez szorosan kapcsolódhat, akár élő ember vagy közösség követte el azokat a bűnöket, akár már elhunyt emberek a földi életük során. Don Gabriele Amorth atya, a nagy katolikus ördögűző írta: “A megboldogult Tomaselli atya szokta volt mondani, hogy olykor elég, ha van a házban egy káromkodó ember és az egész családot tönkreteheti az ördög jelenléte.” Mi az engeszteléssel a bűn és égi büntetés, a gonosz lelkek hatalma helyett égi áldást, isteni fényt és segítséget hozhatunk a világba.
Szabadító imák
Mikor hasznos szabadító imákat mondanunk valakiért?
Abban az esetben, ha úgy véljük, hogy a személy, akiért imádkozunk, a gonosz lelkek különösen erős támadása alatt áll, vagy a démonok a szokásosnál erősebb befolyást szereztek felette. Erre számos jel utalhat, amiket majd egy külön cikkben szeretnék röviden felsorolni. Addig is IDE KATTINTVA olvasható Don Gabriele Amorth atya könyve: az “Egy ördögűző tapasztalatai”, amelyben a szerző részletesen, hatalmas tapasztalattal mutatja be ezt a területet.
Hogyan imádkozzunk szabadító imát? A Hétlépcsős Rózsafüzért imádkozva a legegyszerűbben úgy, hogy a Miatyánkba foglalt imaszándékunkat eszerint fogalmazzuk meg. Például így: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szent Fiad, Jézus Krisztus nevében kérlek, Szentlelkedben kérlek, hogy szabadítsd meg X.Y-t a gonosz lelkek minden ártó befolyásától, így szenteltessék meg a te neved, jöjjön el…
A szabadító imák, imaszándékok mélyebb megismeréséhez ajánlom a következőket: Don Gabriele Amorth atya a fent említett könyvében alaposan ismerteti a gonosz lelkek elleni küzdelem módszereit, sőt a könyv végén konkrét szabadító imák szövegeit is megtaláljuk. A vatikáni Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció a szabadító imáknak egy olyan gyűjteményét adta ki, amely reményt keltő, bizalmat ébresztő imádságokból áll, így akár magának a bajban lévő, gonosz lelkektől szorongatott hívőnek is a kezébe adható, nem fog megijedni tőle. Ebből az anyagból a fontosabb részek olvashatók IDE KATTINTVA a saját fordításomban (mivel magyar fordításban még nincs kiadva).
Dr. Kovács Gábor teológus és lelki író a honlapján további szabadító imákat közöl, többek között a Hét fohász szabadulásért imádságot.
Mire elegendőek a szabadító imádságok? Mindenképpen komoly segítséget jelentenek az adott nehéz helyzetben. De ne ringassuk magunkat illúziókba: az alapvető, gyökeres megoldást, a démonok hatalmából való tartós szabadulást a komoly keresztény lelki élet fogja elhozni: az intenzív imaélet, a szentségek gyakori vétele és a keresztény erkölcsi elvek szerinti életvezetés. Ha a szabadító imákat nem kíséri megtérés, akkor visszatérnek a démonok és csak súlyosbodik a helyzet, ahogyan maga Jézus figyelmeztetett erre:
“Mikor a tisztátalan lélek kiszáll az emberből, puszta helyen bolyong, nyugtot keres, de nem talál. Akkor azt mondja: visszatérek házamba, ahonnét kijöttem. Amikor odaér, üresen találja, sőt még kisöpörve és földíszítve is. Erre elmegy, hoz magával hét másik lelket, magánál is gonoszabbakat. Bemennek és ott laknak. Annak az embernek a sorsa pedig rosszabbra fordul, mint előbb volt.” (Mt 12,43-45)
Az ördögűző Gabriele Amorth atya nyomatékosan felhívja erre a figyelmünket:
‘Gyakran kérnek meg, hogy ajánljak olyan szabadító imákat (a gonosz, ördögi befolyások, betegségek vagy szenvedések ellen), amelyek mindenki, papok és világiak számára elérhetők, illetve amelyekhez nincs szükség valamiféle jóváhagyásra.
Mindenekelőtt szeretném kijelenteni, természetesen, a szentségek és Isten Igéje bizonnyal hatásosabbak a mi személyes imáinknál.
Ezenkívül emlékezzünk rá, hogy amikor az Úrhoz fordulunk, a legfontosabb és az Evangélium által leginkább hangsúlyozott erény mindig a hit marad.
A gyakorlat kézzelfoghatóvá tette számomra, hogy az Úr szabadító jelenléte befogadásának fontossági és hatásbeli sorrendje a következő:
1.A SZENTGYÓNÁS. Ez az a szentség, amely közvetlenül a lelkeknek a sátán karjaiból való kiszabadulására irányul; magába foglalja a szívbéli megbocsátást: „Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is…‘
2.A SZENTMISE.
3.A SZENTÁLDOZÁS.
4.A SZENTSÉGIMÁDÁS.
5.A BIBLIAI ÉS A LITURGIKUS IMÁDSÁGOK: a Szentírás zsoltárai és énekei, a Hitvallás, a Dicsőség, a Szent vagy…
6.A RÓZSAFÜZÉR és a közös hagyomány által leginkább javallott imádságok.
Az itt javasolt imádságok hatékonysága csak ezen általános fogalmak fényében értékelhető helyesen és a maga helyén, ugyanis nem automatikus vagy mágikus okokra vezethető vissza, hanem arra a hitre, amellyel alázattal fordulunk az Atyához, a Szent Szűzhöz, az angyalokhoz és a szentekhez.”
(Amorth atya fenti tanácsai az IHTYS kiadónál megjelent „Szabadíts meg a Gonosztól” c. imakönyve előszavában olvashatók.)
+ + +
Olvasmányaim és személyes tapasztalataim alapján a szabadító imákkal kapcsolatban fontosnak tartok hangsúlyozni néhány biztonsági szempontot. Ha magunkért imádkozunk, imádkozhatunk Isten szabadító segítségét kérve („szabadíts meg a gonosztól”), vagy pedig Jézus példájára és Jézus nevében ráparancsolhatunk a gonosz lélekre, hogy távozzon. Ha azonban másokért imádkozunk, a szabadító imák előtt ne mulasszuk el Isten oltalmát kérni magunkra, a szeretteinkre, környezetünkre, tulajdonainkra, állatainkra, házunkra, szomszédságunkra. Imádságainkra ugyanis a gonosz lelkek előszeretettel támadnak vissza. A szabadulásért imádkozók legyenek megkeresztelt és hitüket komolyan gyakorló keresztények. Biztonságosabb Istentől kérni, hogy űzze el a gonosz lelkeket, mint közvetlenül parancsolni a démonoknak.
Ha óvatlanul járunk el, bármilyen más kisebb-nagyobb kellemetlenség lehet a démoni visszatámadás eredménye. Ha nem okoz nagy gondot, persze örömmel vállalhatjuk azért, akiért imádkozunk, ezzel is segítünk neki. De lehet belőle akár nagyobb kellemetlenség vagy baj is.
Az Apostolok cselekedetei bemutat egy esetet, amikor rosszul jártak az imádkozók: „Némely csatangoló zsidó ördögűző szintén megkísérelte, hogy az Úr nevét olvassa rá a gonosz lelkektől megszállottakra. Ezt mondták: „Rád olvasom Jézust, akit Pál hirdet.” Egy zsidó főpapnak, Szkévának hét fia is próbálkozott ezzel. A gonosz lélek azonban így vágott vissza nekik: „Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?” S ezzel az ember, akiben a gonosz lélek lakott, rájuk vetette magát. Kettőjüket leteperte és úgy elbánt velük, hogy ruhátlanul és sebektől borítva menekültek ki abból a házból.” (ApCsel 19,13-16)
Hasonló tanulsággal szolgál a maga korában Európa-szerte híres csodatevő szerzetes, Paolai Szent Ferenc egy esete is. Amikor a szent kiűzte a gonosz lelket egy megszállott lányból, ráparancsolt a démonra, hogy mondja meg, miért szállta meg. Az így felelt: „Azért, mert azt hitte, hogy legyőzhet engem.”
Más helyzetben van a püspök által kinevezett ördögűző pap. Ő felkészült és járatos ebben a tevékenységben, vannak segítői és az Egyház küldetésében végzi az ördögűzést, ezért az Egyház imádságainak oltalmazó erejét élvezi. Aki Amorth atya könyveit elolvassa, az tudja, hogy még őket is érhetik meglepetések.
Két megjegyzés:
- A ma elterjedt katolikus szóhasználatban az „ördögűzés” szót jellemzően a püspöki megbízásból, pap által hivatalosan az Egyház nevében mondott „ünnepélyes” vagy „nagy” ördögűzésre használják, ami a szentelmények körébe tartozik. Egyéb esetekre – bár természetesen ezek is az ördögök kiűzésére törekszenek – a „szabadító ima” kifejezés használatos, akár pap vagy világi hívő mondja, akár a gonosz lelkeknek közvetlenül parancsolva vagy Istenhez forduló közbenjáró imaként.
- Az ezredforduló körül sok éven át keringett egy komoly fejtörést okozó félreértés katolikus körökben, miszerint a Hittani Kongregáció megtiltotta volna, hogy a világi hívek parancsoló módban imádkozzanak szabadító imát. Amint Neal Lozano, a szabadító szolgálat nemzetközileg elismert szakértője és írója beszámol róla, végül megnyugtatóan tisztázódott a sok zavart okozó félreértés, a Hittani Kongregáció prefektusa, Ratzinger bíboros (a későbbi XVI. Benedek pápa) személyes megkérdezése által: magánimájukban a világi hívek természetesen imádkozhatnak parancsoló módban is. (Neal Lozano: Álljatok ellen az ördögnek, Budapest, 2016. Marana Tha Kiadó, 117-120. o.)
Összegezve: A szabadulásért mondott ima nagyon fontos, ami már abból is látható, hogy Jézus a Miatyánk hét kérése közé is beemelte. Súlyos esetben, a helyzet átmeneti enyhítéséért különösen fontossá válhat, hogy intenzív szabadító imákat mondjunk. De legyünk meggondoltak, ne sodorjuk veszélybe magunkat és környezetünket. Ugyanakkor ne is becsüljük túl önmagában a szabadító ima hatását, hiszen hosszú távon a hatékony megoldást elsődlegesen a megtérés, a bűnbánat, a szentgyónás, szentmise, szentáldozás és az intenzív katolikus imaélet hozza el – amint azt Amorth atya is hangsúlyozza.
+ + +
Végezetül a Katekizmusnak a gonosz lelkekről és tevékenységükről, illetve az ördögűzésről szóló legfontosabb pontjai olvashatók. Erről a területről így szól a Katolikus Egyház hivatalos és érvényes tanítása:
„A Sátán, más néven az Ördög és a többi démonok bukott angyalok, mert szabadon visszautasították Isten és az Ő tervének szolgálatát. Istennel szembeni állásfoglalásuk végleges. Arra törekszenek, hogy az embert társukká tegyék az Isten elleni lázadásban.” (KEK 414)
‘A Sátán hatalma azonban nem végtelen. Nem egyéb ő, mint teremtmény; hatalmas, mert tiszta szellem, de mindig teremtmény: Isten országának épülését nem tudja megakadályozni. Jóllehet a Sátán gyűlöletből tevékenykedik a világban Isten és az Ő Jézus Krisztusban lévő országa ellen, s bár tevékenysége súlyos, közvetlenül szellemi, közvetve fizikai természetű károkat okoz minden embernek és társadalomnak, e tevékenységet az isteni gondviselés engedi meg, mely az ember és a világ történelmét erősen és szelíden kormányozza. Nagy misztérium, hogy Isten megengedi az Ördög tevékenykedését, de „tudjuk, hogy az istenszeretőknek minden a javukra válik” (Róm 8,28)’. (KEK 395)
„…Az emberek egész történelmén végighúzódik a kemény harc a sötétség hatalmai ellen, mely a történelem hajnalán kezdődött és az utolsó napig fog tartani az Úr tanítása szerint.” (KEK 409)
‘Amikor az Egyház nyilvánosan és tekintéllyel Jézus Krisztus nevében kéri, hogy egy bizonyos személy vagy tárgy oltalmat nyerjen a Gonosz befolyása ellen és kikerüljön uralma alól, akkor ördögűzésről van szó. Jézus űzött ördögöket, és az Egyház tőle kapta a hatalmat és a megbízást az ördögűzésre. Az ördögűzés egyszerű formában a kereszteléskor történik. Ünnepélyes, úgynevezett „nagy ördögűzést” (exorcismus) csak püspöki engedéllyel rendelkező pap végezhet. Okosan kell eljárni, és az Egyház által fölállított szabályokat szigorúan be kell tartani. Az ördögűzés arra szolgál, hogy kiűzze a gonosz lelkeket, vagy megszabadítson a gonosz lelkek befolyásától, mégpedig annak a lelki hatalomnak erejével, amit Krisztus bízott Egyházára. Egészen más a helyzet a betegségekkel, elsősorban a pszichés betegségekkel; ezek gyógyítása az orvostudományra tartozik. Fontos tehát ördögűzés előtt megbizonyosodni arról, hogy valóban a Gonosz jelenlétéről, és nem betegségről van szó.’ (KEK 1673)
+ + +
IMAMEGHALLGATÁSODRÓL TEGYÉL TANÚSÁGOT
Lukács evangélista így számol be Jézus szavairól, amelyeket közvetlenül mennybemenetele előtt mondott apostolainak:
„megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét, és tanúim lesztek Jeruzsálemben s egész Judeában és Szamáriában, sőt egészen a föld végső határáig.” (ApCsel 1,8)
Hamarosan el is kezdődött a tanúságtételek máig tartó láncolata. Az első nevezetes tanúságtétel Pünkösdkor, a Szentlélek eljövetelekor történt, aminek nyomán aznap mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk, majd az Úr „naponként növelte az üdvözültek számát ugyanott.” (ApCsel 2,47)
Amikor Pétert és Jánost elfogták Jeruzsálem elöljárói, megfenyegették őket és megparancsolták nekik, hogy ne beszéljenek és tanítsanak Jézus nevében. Ám ők, a szívükben izzó isteni szeretettel és a Szentlélek adta új bátorsággal így feleltek: „Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk.” (ApCsel 4,20)
A mai hívő szívében ugyanaz játszódik le, mint Péter és János apostolok szívében: Isten- és emberszeretetünk egyenes következményeként embertársainkat is részesíteni akarjuk Isten boldogító ajándékában. Ennek pedig a legtermészetesebb módja az, ha mi magunk is tanúságot teszünk imameghallgatásunkról – arról, „amit láttunk és hallottunk”, arról, ami velünk történt, amit velünk cselekedett az Úr, s így Jézus személyes tanúivá válunk.
De korántsem az imameghallgatások, jelek és csodák jelentik itt a földön Isten legnagyobb ajándékát, hanem az, hogy Jézust követve, megváltásának erejében részesedve, ígérete szerint életre kel bennünk és körülöttünk Isten országa. Márpedig Isten országa csodálatos dolog: „igazságosság, béke és öröm a Szentlélekben”! (Róm 14,17) Aki a Katolikus Egyház tanítását követve és szentségeiben részesedve a szeretet törvényei szerint él, az valóban Isten Szentlelkének lakóhelyévé és templomává válik, részesül az isteni áldásban, boldogságban, gondviselésben és oltalomban. „Milyen boldogok és áldottak!” – kiált fel Szent Ferenc a hívekhez írt levelében, hiszen megnyugszik rajtuk az Úr lelke, lakóhelyet és szállást készít náluk magának, és a Szentlélek által a mi Urunk Jézus Krisztussal egyesül a hívő lélek.
János apostol első levelében olvashatjuk: „Szeretet az Isten: aki szeretetben él, Istenben él, és Isten őbenne.” – s a szeretet hitelesítő pecsétje a tanúságtétel!
Miről tegyünk tanúságot?
Imameghallgatásunkon túl elsősorban arról, hogy Jézus tanítását követve mi történt velünk: az Isten képmására teremtett teremtmény létéből valóban átjutottunk egy egészen másféle és újszerű életbe: az istengyermeki létbe, a megváltott létbe. A megváltás erejében, hitünk, imádságunk és a szentségek vétele nyomán átjárja szívünket a béke és az éltető remény, egyre jobban lángra gyúl bennünk a szeretet, és a Szentlélek öröme dobol a szívünkben. Megszépül az életünk, s a bűn bilincseitől megszabadulva, magunk is áldássá válva elkezdjük széppé és boldoggá tenni a környezetünket, miközben a sátán sötét és romboló erői visszaszorulnak, átadva helyüket Isten építő erejének, ragyogásának. Az isteni gondviselés segít fokról fokra elsajátítanunk az erényeket, hogy előkészítsen minket a mennyország boldogságára, miközben mennyei Atyánk ezernyi jelét adja irántunk érzett végtelen szeretetének és figyelmességének, többek között – ígérte szerint – imameghallgatásokkal is.
Hogyan tegyünk tanúságot?
Szavakkal – imameghallgatásunkról különösen is. „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nép vagytok, melyet Isten tulajdonába vett, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből csodálatos világosságára hívott meg titeket.” (1Pét 2,9)
A létmódunkkal – ahogyan Istennek való önátadásunk nyomán ténylegesen megvalósulnak bennünk Isten ígéretei és öröme, láthatóvá válik áldása, a hit gyümölcsei. A világ számára nem elegendőek a szavak; az emberek azt szeretnék végre látni, hogy valóban működnek-e a dolgok, esetünkben valóban „boldogok és áldottak”-e Jézus követői, valóban áthatja-e őket az isteni szeretet, a szelídség, az alázat és a türelem. „Korunk embere inkább hisz a tanúknak, mint a tanítóknak.” – mutatott rá Szent II. János Pál pápa.
Felelős felebaráti szeretetünkkel – ez a legfontosabb, ez minden másnál fontosabb! Szent Pál így világít rá: „Az egész törvény ugyanis ebben az egy mondatban teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.” (Gal 5,14) Végső soron nem másról, mint a szeretet bennünk lakó Istenének valóságáról akarunk tanúságot tenni embertársainknak, megjelenítve Őt. Az Isten-adta boldogság, az áldottság érzése időlegesen elhagyhat bennünket az égi próbák vagy a kísértések következtében – ám az Isten saját képmására teremtett drága teremtményei iránt, azaz embertársaink iránt tanúsított felebaráti szeretetünkben a legvégsőkig ki kell tartanunk – ez a hitünk mindig aktuális próbája és legfontosabb bizonyítéka. Embertársaink számára életünk üzenetté válik, Isten üzenetévé, mi magunk pedig (gyengeségünk ellenére is!) Isten képmásává (imago Dei).
De Paul Vince, miután megismerkedett Szalézi Szent Ferenccel, Genf püspökével, ezt mondta: ,,Milyen jó lehet az Isten, ha már a genfi püspök ilyen jó!”
Egyszerűen – „Simplex sigillum veri.” – „Az egyszerűség az igazság pecsétje” – világít rá a latin bölcsesség. „Testvéreim! Az Úr engem az egyszerűség és az alázat útjára hívott meg, és igazán ezt az utat mutatta meg nekem és mindazoknak, akik hisznek nekem és követni akarnak” – mondta Assisi Szent Ferenc.
Tettekkel és életünkkel – „Minden szónál ékesebben beszél a tett.” – igazít el a mondás a hétköznapi tanúságtétel kérdésében. Tetteink, választott életformánk, döntéseink és az ezekből a mozaikokból kirajzolódó egész életünk nagyszerűen hirdetik az általunk vallott értékeket és hitet. Ahogyan a zsolozsma himnuszában imádkozzuk: „Atyánknak bő kegyelmeit / mutassa meg jó életünk.”
Az egyháztanítóvá nyilvánított nagy középkori szent, Páduai Szent Antal így figyelmeztet: „Elteltek a Szentlélekkel és különféle nyelveken kezdtek beszélni.” (ApCsel 2,4) „Akit eltöltött a Szentlélek, különféle nyelveken beszél. A különféle nyelvek jelentik a Krisztusról szóló tanúságtétel különböző fajtáit, úgymint az alázatosságot, a szegénységet, béketűrést, engedelmességet. Ezeken a nyelveken akkor beszélünk, amikor ezeket a saját életünkben mutatjuk meg másoknak. Akkor élő a beszéd, amikor beszélnek a tettek! Könyörgök: hallgassanak el a szavak, beszéljenek a tettek! Szavakban bővelkedünk, de tettekben szegények vagyunk s ezért átkozottak az Úrtól. Mert ő megátkozta a fügefát, amelyen nem talált gyümölcsöt, csak leveleket.”
Úgy legyen!
+ + +
Üdvözítő Istenünk hallgass meg minket: add, hogy világosságodat kövessük, igazságodért munkálkodjunk és belőled újjászületve, mint a világosság fiai tanúságot tegyünk rólad az emberek előtt. A mi Urunk, Jézus Krisztus által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.
(Részlet a Kis zsolozsmából)
+ + +
EGYSÉGBEN AZ EGYHÁZZAL
A Hétlépcsős Rózsafüzér ima hatékonyságának forrása a Római Katolikus Egyházhoz való hűség.
Az Egyház: Krisztus Titokzatos Teste, amit a Szentlélek jár át. Az Egyház a szentségeken keresztül Isten élő jelenlétében részesíti a tagjait, egy különleges létformát és istenkapcsolatot ajándékozva a Szentlélek erejében. Minél erősebb az egységünk az Egyházzal, annál hatékonyabb lesz az imánk. Ám ha nem, vagy csak töredékesen vagyunk egységben az Egyházzal, nem számíthatunk sok segítségre a Hétlépcsős Rózsafüzér ima által sem.
Egyáltalán nem elég a formális egység az Egyházzal. A valódi egység ezt jelenti: a Katolikus Egyház tanítása szerint hinni és élni. Meg kell ismerni az Egyház tanítását és törvényeit, megérteni, elfogadni és a szentségek kegyelmi erejének segítségével tettekre váltani azt. A hit csak akkor teljes, ha tettek születnek belőle, amint azt Jézusnak a sziklára és a homokra épített házról szóló példabeszédéből tudhatjuk. Jakab apostol kifejezésével: a hit cselekedetek nélkül halott.
Hitünk őre és garanciája a római pápa, aki Szent Péter apostol utódja. A katolikus tanítás hiteles megfogalmazása A Katolikus Egyház Katekizmusában ismerhető meg, rövidebb formában annak Kompendiumában, a legfontosabb tanításokat a Magyar Katolikus Egyház Hittan oldala foglalja össze.
Az alábbiakban néhány nagyon lényeges szempontot emelek ki.
Apostoli Hitvallás, más néven Hiszekegy – hitünk legfontosabb igazságainak összefoglalása. Egyben imádság is: Isten titkainak imádó szemlélése, hálaadás a kinyilatkoztatott igazságokért és Istennek szóló hűségnyilatkozat.
Főigazságok – a katolikus hit tételeinek foglalata, melyeket az Egyház tagjainak ismerniük kell. E tételek elfogadása nélkül nem lehet katolikus az ember. (KatLex)
Főparancs – a Katolikus Egyház legfőbb parancsa: a szeretet főparancsa. Szent Pál nagyon világosan fogalmaz: „ha szeretet nincs bennem, mit sem érek”. (1Kor 13,2) A katolikus hívő legfontosabb törvénye és életfeladata tehát az Isten- és emberszeretet és az abban való folyamatos növekedés.
„És megkérdezte Jézust egy a törvénytudók közül: Mester, melyik a legfőbb parancs a Törvényben? Jézus azt mondta neki:
1. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!
2. Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” (Mk 12,30-31)
Az Egyház öt parancsolata – a katolikus kegyelmi élethez szükséges minimális feltételek. Aki ezekben szándékos mulasztást követ el, nem járulhat az Eucharisztiához, amíg meg nem gyónja. Így rövidebb vagy hosszabb időre megfosztja magát a szeretet szentségétől, azaz a szentáldozástól, s ezzel a szeretetben való hatékony növekedéstől.
(A szentáldozásnak természetesen vannak további feltételei: a keresztség és a Katolikus Egyházban elvégzett felkészülés az elsőáldozásra vagy annak pótlása az illetékes plébános atya útmutatása szerint, valamint az érvényes szentgyónás.)
+ + +
Modern korunk sajátos vallási jelensége a szinkretizmus, azaz a különféle vallások összevegyítése. Sokan úgy gondolják, hogy ha keresztény hitüket kiegészítik más vallások elemeivel (pl. horoszkópok, jóslás, lélekvándorlás, jóga, zen meditáció, mágia, feng-shui, táltos vallás), csak gazdagodni fog az életük. Felületes gondolkodás ez. Ha alaposabban elmélyednek a katolikus tanításban, akkor látni fogják, hogy mindezek a tanok szöges ellentétben állnak a Bibliában átadott isteni Kinyilatkoztatással. Választanunk kell. „Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti.” (Mt 6,24) Vagy katolikusok vagyunk, vagy szinkretisták. Isten terve a Kinyilatkoztatásban megismerhető terv, az Evangélium igazságának hirdetése, Isten országának terjesztése a Katolikus Egyház vezetésével. Különleges támogatását, áldását ehhez fogja adni, nem pedig az egyénileg összebarkácsolt „hit-mix”-ekhez.
A Hittani Kongregáció a Dominus Iesus nyilatkozatban kimondja: „Ellentétes tehát az Egyház hitével az az állítás, hogy Jézus Krisztus kinyilatkoztatása korlátozott, befejezetlen és tökéletlen, ezért a többi vallásban jelenlévő kinyilatkoztatásból kiegészítésre szorul.”
Ez egyértelművé teszi azt is, hogy törekednünk kell katolikus hitünket alaposan megismerni, megérteni, hogy el tudjunk határolódni az abba nem illő divatos tanoktól. Ha ezt tesszük, kétszeresen is előnyünkre válik, hiszen hitünk tisztaságának megőrzése mellett mélyebben meg is értjük azt. Ehhez három szakirodalmat ajánlok, amelyek a könnyen érthető ismeretterjesztő műfajtól a teológiai részletezettség felé haladnak. Egy hitének alapos ismeretére igényt tartó felnőtt katolikusnak természetesen mindet javaslom megismerni.
Mágia és hit – Dr. Kovács Gábor teológus előadásai a Mária Rádióban
A Magyar Katolikus Lexikon „New Age” szócikke – rövid teológiai összefoglalás
+ + +
Tanuljunk a nagy imádkozótól, Assisi Szent Ferenctől. Ő önkéntes hűségfogadalmat tett a pápának, hogy kifejezze az Egyház iránti teljes hűségét és előírta, hogy a rendjébe csatlakozni kívánók katolikus hitéről alaposan bizonyosodjanak meg.
Életrajzírója, Celanoi Tamás így ír róla: „Ha valamely városban megjelent, örvendezett a papság, zúgtak a harangok, ujjongtak a férfiak, örültek a nők, tapsoltak a gyermekek, és gyakran zöld gallyakkal kezükben s énekszóval ajkukon vonultak eléje… És ő azt vallotta, hogy mindenben és mindenekfölött a szent római Egyház tanítását kell megtartani, tisztelni és követni, mert egyedül ebben áll az összes üdvözülendőknek üdvössége. A papokat tisztelte, és az egész egyházi rendet mély tisztelettel vette körül.”
Íme egy lehetséges felajánló ima a Katolikus Egyházzal való egységünk erősítésére, imádkozható a Hétlépcsős Rózsafüzér bevezető imádságaként is:
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Mennyei Atyánk, szent Fiad, Jézus Krisztus tanította: „Minden lehetséges annak, aki hisz.” (Mk 9,24) Hiszem Római Katolikus Anyaszentegyházad tanítását. Megújítom keresztségi fogadalmamat, ellene mondok a sátánnak, minden cselekedetének és minden csábításának. Ellene mondok a tévtanításoknak. Felajánlom magamat Katolikus Egyházad szolgálatára, ígérem, hogy egész életemen át annak tanítása és szabályai szerint igyekszem élni, hűségben a Szentatyához, az ő püspökeihez és papjaihoz. Legyen segítségemre Szentlelked kegyelme, a Boldogságos Szűz Mária közbenjárása, valamint a megdicsőült, a tisztuló és a zarándok Egyház testvéri közössége, hogy eredményesen szolgáljam szent Egyházadat – országodnak, boldogító üdvözítő művednek javára. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.
Imádkozzunk a Szentatya szándékára! ….
Imádkozzunk a mai szentmise egyetemes könyörgéseinek megvalósulásáért! …
+ + +
ISTEN- ÉS EMBERSZERETET
A Katolikus Egyház legfőbb erkölcsi parancsa a szeretet főparancsa. Ez a legfontosabb. Egy katolikus hívő minden másnál előbbre való életfeladata az Isten- és emberszeretetben való tökéletesedés. „Minden rendű és állapotú Krisztus-hívő meghívást kap a keresztény élet teljességére és a szeretet tökéletességére” – tanítja az Egyház. (KEK 2013)
Idézzük fel újra Szent Pál apostol figyelmeztetését: „ha szeretet nincs bennem, mit sem érek… Most megmarad a hit, a remény, a szeretet, – ez a három, de köztük a legnagyobb a szeretet.„ (1Kor 13) Azaz: nem élek a Katolikus Egyház tanítása szerint, ha nem törekszem mélyíteni és tökéletesíteni magamban az Isten és az emberek iránti szeretetemet! Hiszen a Jézus által idézett ószövetségi parancs a TELJES önátadásra szólít: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!” (Mk 12,30)
„Azt kívánod tehát hallani tőlem, hogy miért és mennyire kell szeretnünk az Istent. Válaszom ez: az Isten szeretetének oka maga az Isten, mértéke pedig az, hogy mérték nélkül szeressük őt.” (Szent Bernát)
A szeretetben való tökéletesedés elvezet az Istennel való fokozatos egyesüléshez: „Szeretet az Isten: aki szeretetben él, Istenben él, és Isten őbenne” – olvashatjuk János apostol első levelében. (1Jn 16) A tökéletesség útját, vagyis az Istennel való egyesülés, önátadás lelki útját a katolikus misztikus hagyomány több szakaszra osztja, rövid és gyakorlatias leírása elérhető a Katolikus Lexikonban. Legsikeresebb megvalósítói a szentek. Életrajzaikat, tetteiket, küzdelmeiket, írásaikat olvasva rengeteget tanulhatunk tőlük a szeretetben való előrehaladás módjairól. Az Egyház történetének egyik leghíresebb szeretet-tankönyve a Szent Bernát által írt rövid kis mű: Az Isten szeretetéről szóló könyv.
Hol tartok a keresztény tökéletesség útján? A válasz egyszerű: keresztény életem legfőbb fokmérője az, hogy mennyi istenszeretet van bennem. Amennyi istenszeretet van bennem, annyira értékes a kereszténységem.
Hogyan haladhatunk előre a keresztény élet és tökéletesség alfájában és omegájában, az istenszeretetben? Az alábbiakban néhány fontos szempont olvasható:
1.Imádkozzunk a szeretet adományáért! Az Egyház tanítása szerint a szeretet teológiai erény, amelyet Isten ajándékaként kapunk. A szeretetben való tökéletesedés legelső és legfontosabb tennivalója tehát az, hogy kérjük Istentől a szeretet ajándékát.
2.Törekedjünk egyre inkább megismerni Istent! Minél jobban megismered, annál inkább megszereted. Ismerjük meg Őt minél mélyebben és minél többféle módon: a Szentírásból, a keresztény imádságokból, a liturgiából – különösen a szentmiséből és a zsolozsmából -, az Egyház tanításából, a teremtett világ szépségéből, az embertársainkban és a mindennapi életben megfigyelhető isteni tevékenységből, nyomaiból. Isten szépségét, jóságát egyre inkább felismerve az ember fokozatosan átadja magát Istennek. Életét Isten bölcs és gyönyörű szeretet-tervei szolgálatába állítja, így Isten munkatársává, sőt barátjává válik, miközben egyre inkább felragyog benne az istenképmásság.
3.Keressük mindig Isten akaratát, igyekezzünk a kis és nagy dolgokban egyaránt mi magunk is azt akarni és tenni. Liguri Szent Alfonz, a nagy egyháztanító írja a Megegyezés Isten akaratával című rövid lelki kalauzában, ami joggal mondható az életszentség összefoglalásának is:
„Egész tökéletességünk abban áll, hogy szeressük a mi legszeretetreméltóbb Istenünket: a szeretet a tökéletesség köteléke (Kol 3,14). Az Isten iránt való szeretetnek egész tökéletessége pedig abban áll, hogy akaratunkat egyesítsük az ő legszentebb akaratával. A szeretetnek az a fő hatása, mondja Areopagita Szent Dénes, hogy egyesíti azok akaratát, kik egymást szeretik, úgy hogy ezután már egy és ugyanaz lesz az akaratuk. És azért minél jobban egyesül valaki az isteni akarattal, annál nagyobb lesz a szeretete.”
(Liguri Szent Alfonz: Megegyezés Isten akaratával)
Az Isten akaratával egyesülő ember folyton azt keresi, hogyan segíthetné, szolgálhatná Isten üdvözítő tervét, hogyan építhetné Isten országát a rendelkezésére álló lehetőségekkel. Szeretetünk és erényeink tökéletesítésével, a bűnnek való ellenállással, családunk, közösségeink és embertársaink szeretetből fakadó szolgálatával, hitünk melletti tanúságtételünkkel, az Egyházért és annak küldetéséért, valamint plébániai közösségünkért vállalt szolgálatainkkal mindannyian Isten akaratát valósítjuk meg. Az egyéni élethelyzeteinkben ránk vonatkozó helyes döntésekhez pedig kérjük Isten eligazító útmutatását, Szentlelkének vezetését, világosságát, bölcsességét.
4.Álljunk ellen a kísértésnek, a bűnnek! Jézus ezt többszörösen is kihangsúlyozza a búcsúbeszédében: „Ha szerettek, tartsátok meg parancsaimat” (Jn 14,15) „Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja.” (Jn 14,21) „Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni. Aki nem szeret, az nem tartja meg tanításomat.” (Jn 14,23-24)
Ezeket szem előtt tartva nagyon is érthetővé válik Szent Pio atya tanácsa, amikor arról kérdezte valaki, hogy hogyan szeresse jobban Istent. „Ne bántsa meg!” – válaszolta a szent. Hűségünket, a kísértéssel szembeni küzdelmünket, harcunkat Isten a szeretet ajándékával jutalmazza meg.
5.Törekedjünk az alázatra! A szeretetben való erősödés nélkülözhetetlen előfeltétele a keresztény alázat, hasonlóan a ház alapjához, amelyre rá lehet építeni magát a házat.
6.Törekedjünk az erények megszerzésére, begyakorlására! Istenszeretetünk és felebaráti szeretetünk az erényekben lesz konkrétan meglátható. Az erény maradandó és erős készség a jó megtételére. A erények megszerzésével, begyakorlásával valósul meg konkrétan az istenképmásság, a szeretet lelki épületének is mondható keresztény jellem, személyiség. „Az erényes élet célja az, hogy hasonlóvá váljunk Istenhez” – idézi a Katekizmus Nisszai Szent Gergelyt. Don Bosco, a rendkívüli kegyelmekkel, csodákkal szinte elhalmozott szent pedig a következőt hangsúlyozza: „Számomra sokkal értékesebb egy kitartó erény, mint egy rendkívüli kegyelem.”
A keresztény hitből, reményből és szeretetből erednek, majd az imádság, a szentségek és a gyakorlás által erősödnek meg a keresztény személyiség alapvonásait megadó sarkalatos erények, amelyekből kibontakozhatnak a szentekre annyira jellemző krisztusi erények, mint az irgalmasság, a szelídség és a türelem.
A szentek a szeretet emberei, tehát az erény emberei, ezért maguk is sokat írtak, elmélkedtek az erényekről. Loyolai Szent Ignác erényekről szóló útmutatásainak rövid gyűjteménye a világhálón is elérhető.
7.Járuljunk gyakran a szentségekhez! A szeretetben való előrehaladáshoz szükséges égi erőt – a kegyelmet – a Szentlélek adja meg a szentségek vétele által. Intenzív szentségi élet hiányában nem remélhetjük a keresztény szeretetben való komoly előrehaladást.
8.Éljünk komoly imaéletet, törekedjünk a Szentírásban hangsúlyozott „szüntelen imádságra”!
„Az imádság az anya, amely Isten szeretetében megfoganja az igaz erényeket, a felebaráti szeretetben pedig megszüli őket. Az imádságban tanulja meg a lélek levetni önmagát és magára ölteni Krisztust. Benne ízleli meg az önmegtartóztatás illatát, benne olyan erőt talál, hogy nem fél többé az ördög csatáitól, sem a gyenge test lázadásától. Mindezekkel szemben erős lesz, állhatatos és kitartó mindhalálig” – írja Sziénai Szent Katalin.
És hogyan tökéletesedjünk a felebaráti szeretetben?
Ez a kérdés rendkívüli gyakorlati fontossággal bír! A keresztény tanítás szerint ugyanis a keresztény módon élő és imádkozó, szentségi életet élő ember a szeretet Istenének lakóhelyévé válik, miközben maga is egyre inkább hasonlóvá válik Hozzá. Ennek gyakorlati bizonyítéka pedig éppen a szeretetének különleges nagysága, ereje – emberi szempontból nézve a felebaráti szeretetének nagysága és ereje. Itt válik teljesen kézzelfoghatóvá Szent Pál figyelmeztetése: „Mert az egész törvény ebben az egy mondatban teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” – írja az apostol. (Gal 5, 14-15) Hiteles és meggyőzően erős felebaráti szeretet nélkül nincs hiteles és vonzó kereszténység!
A keresztény emberszeretethez is az istenszeretetünk adja meg a kulcsot. Ha ugyanis szeretjük Istent, akkor embertársainkat is szeretnünk kell, mint az Ő felbecsülhetetlenül értékes és szeretett, saját képmására alkotott, üdvösségre meghívott teremtményeit. Minél jobban szeretjük Istent, annál inkább szeretni fogjuk embertársainkat. A Magyar Katolikus Katekizmus rövid és lényegre törő megfogalmazása eligazít minket a keresztény felebaráti szeretet alapvető tennivalójában:
325.Mikor szeretjük úgy felebarátunkat, mint magunkat?
Akkor szeretjük felebarátunkat úgy, mint magunkat, ha önzetlenül megteszünk mindent, ami üdvösségére szolgál
Az Úr Jézus így mutatott rá erre: „Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak és odaadja az életét váltságul sokakért.” (Mt 20,28) Az utolsó vacsora előtt a tanítványok számára szinte megdöbbentő módon szemléltette ezt: megmosta tanítványai lábát – még a tiltakozni próbáló Péterét is – és így szólt: „Tudjátok, mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok, s jól teszitek, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg. Bizony, bizony, mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött annál, aki küldte. Ha ezt megértitek, s tetteitekben ehhez igazodtok, boldogok lesztek.” (Jn 13,12-17)
Imádságainkkal és tetteinkkel tehát úgy kell szolgálnunk embertársainkat, hogy ők egyre inkább megismerhessék Istent és erősödjenek a szeretetben, hogy minél inkább megvalósuljon bennük Isten országa. Mindez a körülményeinkből adódó mindennapi élethelyzeteink lehetőségei között történik, ami tapintatot, valamint a szeretet okosságát és találékonyságát igényli tőlünk. A Katolikus Lexikon felebaráti szeretet címszava kitűnő eligazítást nyújt a szeretet logikájáról, a szentek életét olvasgatva pedig a gyakorlati megvalósítás mikéntjét láthatjuk. Végezetül álljon itt Szent Pál apostol tanítása a szeretetről:
Szent Pál apostol: Szeretethimnusz (1Kor 13)
Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem,
csak zengő érc vagyok, vagy pengő cimbalom. Legyen bár prófétáló tehetségem, ismerjem az összes titkokat és minden tudományt, legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. Osszam el bár egész vagyonomat a szegények közt s vessem oda testemet, hogy elégessenek, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem. A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem gőgösködik, nem tapintatlan, nem keresi a magáét, haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal. mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. A szeretet nem szűnik meg soha. A prófétálás véget ér, a nyelvek elhallgatnak, a tudomány elenyészik. Tudásunk csak töredékes, töredékes a prófétálásunk is. de amikor eljön a beteljesedés, ami töredékes, véget ér. Amikor még gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek, úgy gondolkodtam, mint a gyermek, úgy ítéltem, mint a gyermek. De mikor férfivá nőttem, elhagytam a gyermek szokásait. Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek, ahogy én magam is ismert vagyok. Most megmarad a hit, a remény, a szeretet, – ez a három, de köztük a legnagyobb a szeretet.
„Aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát” – figyelmeztet Jézus. Mit tehetünk Istenért? Mit tegyünk Istenért? A szeretetben Isten akaratával egyesült ember keresi, hogyan segíthetné, szolgálhatná konkrét tettekkel is Isten üdvözítő tervét, hogyan építhetné Isten országát a rendelkezésére álló cselekvési lehetőségekkel embertársai javára.
A papi hivatás leginkább jellegzetes feladatait szinte mindenki fel tudná sorolni, pl. szentmise, prédikáció, gyóntatás, temetés, hitoktatás, keresztelés, jegyesoktatás, esketés, plébániavezetés. Azonban a világi hívek hitből következő sajátos feladatai már egyáltalán nem ilyen közismertek. Ennek egyik gyakorlati oka az, hogy nekik általában nem kell egy olyan radikális, alapos megfontolást és tájékozódást kívánó, életre szóló döntést hozniuk, mint amikor valaki azon töpreng, hogy papi vagy szerzetesi hivatást válasszon. A Katekizmus így mutatja be a világi híveket és a hitből fakadó sajátos feladataikat:
897 „Világi hívőkön itt az egyházi rend és az Egyházban jóváhagyott szerzetesség tagjain kívül az összes Krisztus-hívőt értjük; tudniillik azokat, akik a keresztséggel Krisztus testébe épültek, Isten népét alkotják, és Krisztus papi, prófétai és királyi hivatalának részeseiként az egész keresztény nép küldetését teljesítik az Egyházban és a világban.”
A világi hívők hivatása
898 „Sajátos hivatásuk alapján a világi hívők dolga az, hogy az ideigvaló dolgok intézése és Isten szerint való rendezése által keressék Isten Országát. (…) Különleges módon rájuk tartozik tehát, hogy mindazokat a földi dolgokat, melyekkel szoros kapcsolatban vannak, úgy világítsák meg és rendezzék, hogy Krisztus szerint történjenek és növekedjenek, s a Teremtő és a Megváltó dicséretére szolgáljanak.”
899 A világi keresztények kezdeményezésére különösen akkor van szükség, amikor föl kell fedezni, meg kell találni az eszközöket és módokat, melyekkel a társadalmi, politikai, gazdasági adottságokat a keresztény tanítás és élet követelményei szerint lehet alakítani. Ez az elkötelezettség magától értetődően hozzá tartozik az Egyház életéhez:
„A Krisztus-hívők, pontosabban a világi hívők az Egyház életében az első csatasorban vannak; az Egyház általuk az emberi társadalom éltető elve. Ezért nekik, mégpedig elsősorban nekik egyre inkább tudatában kell lenniük, hogy nem csupán az Egyházhoz tartoznak, hanem ők az Egyház, azaz a Krisztus-hívők közössége a földön a közös fő, nevezetesen a római Pápa és a vele közösségben lévő püspökök vezetése alatt. Ők az Egyház (…)”
900 A világiaknak, mert – mint minden hívő – a keresztség és bérmálás erejében megbízást kaptak Istentől az apostolkodásra, joguk és kötelességük, hogy mind egyénileg, mind társult formákban fáradozzanak azért, hogy a Földön minden ember megismerje és befogadja az üdvösség isteni üzenetét. Ez a kötelezettség fokozottan sürget, amikor az emberek csak általuk hallhatják az Evangéliumot és ismerhetik meg Krisztust. Tevékenységük az egyházi közösségekben annyira szükséges, hogy nélküle a lelkipásztorok apostolkodása többnyire nem lehet teljesen hatékony.
+ + +
TARTS BŰNBÁNATOT!
Jézus tanításában a bűnbánat sarkalatos jelentőséggel bír. Amikor elkezdi hirdetni Isten országát, annak mintegy kapujaként beszél róla: „Tartsatok bűnbánatot, hirdette, mert közel van a mennyek országa!” (Mt 4,17) Bűnbánat szükséges ahhoz, hogy a kegyelem állapotába jussunk és így részesedhessünk Isten országának javaiból.
A bűnbánattartás jelentősége az imameghallgatásokban is megkerülhetetlenül fontos, olyannyira, hogy az Egyház a szentgyónást a gyógyulás szentségei közé sorolja. A credo21.hu egy korábbi cikke több ismert esetet is bemutat a bűnbánattartás és az imameghallgatás kapcsolatáról.
A bűnbánat valójában „a bűnök megbánása, mellyel fájlaljuk Isten előtt, hogy vétkeztünk, a bűnt valóban rossznak ítéljük, s egyúttal fölébresztjük a jó szándékot, hogy a bűnt kerülni akarjuk. Az egyházi tanítás szerint a bűnbánat előföltétele a megigazulásnak”. (Magyar Katolikus Lexikon) Tehát a múltunkat, tetteinket Isten értékrendje szerint igyekszünk átvizsgálni és értékelni. Óriási segítséget jelentenek ebben a lelki tükrök, amelyek a katolikus imakönyveken túl sok egyházi honlapon is megtalálhatók. A lelkiismeret-vizsgálatot követi bűneink imádságos megvallása, megbánása, szükség esetén szentgyónás és a bűnbánat gyakorlatai. Bűneinktől megszabadulva egyre inkább előre tudunk lépni az erények építésében, a szeretet Istenéhez való hasonulásban.
A szentek természetesen nagyon is tudatában voltak annak, hogy bűnbánat nélkül nem lehet belépni Isten országába és előrehaladni a szeretet isteni útjain. Így például Szent Ferenc és társai is „Assisi-beli bűnbánók”-ként nevezték magukat, s a ferences harmadrend hagyományos megnevezése is a „bűnbánók rendje”.
+ + +
A SZENTMISÉN MEGKÜLÖNBÖZTETETT FIGYELEMMEL VEGYÉL RÉSZT!
„A világ a Nap nélkül meg tudna lenni, de nem lehet meg szentmise nélkül.” (Szent Pio atya)
A Hétlépcsős rózsafüzér imádság erősen kötődik a szentmiséhez: ennek az imamódnak alapvetően fontos eleme az, hogy imakérésünket a szentmise „Gyűjtőimájában” (latinul: Collecta) is terjesszük Isten elé.
A szentmise, vagyis az eucharisztikus áldozat a Katolikus Egyház és hívei életének egészen különleges központi eseménye. Egyházunk tanítása szerint az Eucharisztia „az egész keresztény élet forrása és csúcsa”. (KEK 1324) „Benne éri el csúcspontját a tevékenység, mellyel Isten Krisztusban megszenteli a világot, és a kultuszt, melyet az emberek Krisztusnak és általa az Atyának a Szentlélekben nyújtanak… az Eucharisztia ünneplése által már most részt veszünk az égi liturgiában és elővételezzük az örök életet, amelyben „Isten lesz minden mindenben” (1Kor 15,28). (KEK 1325-1326)
A szentmise több dologban is teljesen eltér más üdvös tevékenységektől és imádságoktól:
Mindenekelőtt a szentmise keretében az arra felkészült katolikus hívek szentáldozásban vehetnek részt, a szentostyában magukhoz véve Krisztus testét. A földön ez az ember által kezdeményezhető legmagasabb szintű, legbensőségesebb találkozás, lelkünket átalakító együttlét Istennel. A legegyszerűbb, legszegényesebb katolikus templom ajtaja mögött is ugyanez a csodálatos égi ajándék vár az emberre, ugyanaz az isteni erő és kegyelem lakik a szentostyában! Jézus így tanított az Eucharisztiáról: „Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon. (Jn 6, 53-54)
A szentmise olvasmányai az év során végigvezetnek bennünket a Szentíráson és az egyházi év ünnepein keresztül hitünk legfontosabb üzenetein, így lehetőséget adva hitéletünk és istenkapcsolatunk elmélyítésére. Assisi Szent Ferencről életrajzírói megjegyzik, hogy a katolikus hitet a liturgiából ismerte meg olyan mélyen.
A liturgia, így a szentmise is Isten népének közös, nyilvános istentisztelete. A közös imádság, a közös istentisztelet Isten különleges áldásával jár. Jézus így tanít erről: „Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól. Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18, 19-20) A vasárnapi szentmisék a plébániai közösség legfontosabb találkozásai, ahol egységüket Isten erősíti meg.
A szentmise az imádság legkitűnőbb iskolája. A szertartás fohászai, himnuszai, imádságai a magánimádságaink legjobb mesterei.
Néhány elmélkedési szempont a szentmisével kapcsolatban a szentek útmutatásaiból:
„Ebben a világban Isten Szent Fiából nem látok egyebet, mint az ő Szent Testét és Vérét.” (Assisi Szent Ferenc)
„Minden odaadással meghallgatott szentmise csodálatos hatással van a lelkünkre, olyan lelki és anyagi kegyelmeket ad, amelyeket magunktól nem ismernénk. Hozz áldozatot, és vegyél részt a szentmisén!” (Szent Pio atya)
„Ahhoz, hogy Istenről nagy kegyelmeket nyerjünk a legalkalmasabb, hogy azok a legszentebb Oltáriszentség által érkezzenek. Ezen kapun kell bemennünk, hogy a legmagasabb fenség nagy titkokat nyilatkoztasson ki nekünk.” (Avilai Szent Teréz)
+ + +
IMASZÁNDÉKODRA AJÁNLJ FEL BÖJTÖT ÉS AZ IRGALMASSÁG CSELEKEDETEIT!
„A böjt és az alamizsna az ima két hatalmas szárnya.” (Szent Ágoston )
Évezredes keresztény tapasztalat az, hogy az irgalmasságot és a böjtöt Isten szívesen jutalmazza imameghallgatással.
Az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlása az Egyház örök sajátossága. Az élő krisztusi hit a szeretet lényegéből adódóan folytonosan törekszik a szenvedők, szükségben levők megsegítésére. VI. Pál pápa megfogalmazásában az irgalmasság valójában a „szeretet kultúrájának” alapja. A katolikus egyházban évszázadok alatt kristályosodott ki az irgalmasság cselekedeteinek klasszikus listája:
Az irgalmasság testi cselekedetei:
1. az éhezőknek ételt adni,
2. a szomjazóknak italt adni,
3. a szegényeket ruházni,
4. az utasoknak szállást adni,
5. a betegeket és
6. a börtönben levőket látogatni,
7. a halottakat eltemetni.
Az irgalmasság lelki cselekedetei:
1. a bűnösöket meginteni,
2. a tudatlanokat tanítani,
3. a kételkedőknek jó tanácsot adni,
4. a szomorúakat vigasztalni,
5. a bántalmakat békével tűrni,
6. az ellenünk vétkezőknek megbocsátani,
7. az élőkért és holtakért imádkozni.
A böjtöt Jézus maga ajánlja tanítványainak a sátán elleni harc hatékony fegyveréül: „ez a fajzat nem űzhető ki másképp, csak imádsággal és böjttel.” (Mt 17,21) Nélkülözhetetlensége mellett ne feledjük el azonban, hogy a böjt kétélű fegyver: átgondolatlan, helytelen és túlzó gyakorlásával ártunk az egészségünknek. Böjt nélkül nehezen képzelhető el komoly imaélet, de a mértéktelen böjtöléssel sok szent tönkretette az egészségét, amit később maguk is hibának láttak. Ezért az Egyház a böjt gyakorlásában mindig bölcsességre és mértékletességre int.
„Meg kell gondolni, ha a lant húrja nincsen eléggé kifeszítve, nem szólal meg. Ha túl van feszítve, érdesen szól. Természetes hát, hogy az önmegtagadás vagy egyáltalában semmi, ha valaki nem fékezi testét annyira, amennyire képes; vagy pedig igen rendetlen, ha testét jobban legyöngíti, mint amennyire az képes. Hiszen az önmegtagadással a test vétkeit kell kioltani, nem a testet.” (Nagy Szent Gergely)
+ + +
HASZNÁLD AZ EGYHÁZ SZENTELMÉNYEIT ÉS KEGYTÁRGYAIT!
A kegytárgyak és szentelmények hatékony kísérőeszközei a tiszta és helyes katolikus hitnek és imának. Megfelelő alkalmazásukkal nagyon sok égi áldásban részesülhetünk. A hívek által leggyakrabban alkalmazott kegytárgyak és szentelmények a következők:
Kegytárgyak: (Akkor kegytárgyak, ha pap által meg vannak áldva.) Kereszt, feszület, szentkép, rózsafüzér, skapuláré, kegyérme – pl. a Szent Benedek érem és a „csodás érem”.
Szentelmények: Házszentelés, szenteltvíz, szentelt só, szentelt olaj, szentelt gyertya.
Már a Szentírásban is olvashatunk az égi kegyelem ilyen jellegű tevékenységéről: „Isten rendkívüli csodákat is művelt Pál útján. Még kendőit és kötényét is levették róla, és mikor betegekre terítették, a betegség elhagyta azokat s a gonosz lelkek is kiszálltak belőlük.” (ApCsel 19,11-12) Rengeteg hasonló történet maradt fenn a szentek életéből is. Ma pedig a hívek mindennapi személyes tapasztalatai mellett a katolikus gyógyító imádságok gyakorlata és a szabadító-ördögűző szakirodalom tanúsítja meggyőzően a kegytárgyak és szentelmények megfelelő használatának áldásosságát. Don Gabriele Amorth atya, a világhírű katolikus ördögűző sok tanulságos esetről ír a könyveiben, amelyek közül az „Egy ördögűző tapasztalatai” az interneten is olvasható.
Hol vásárolhatunk kegytárgyakat? A plébániákon általában elérhető egy kisebb kínálat. A kegytárgyboltokban és kegytárgy webshopokban természetesen jóval többféle termék közül választhatunk. Ne feledjük, hogy a vásárlás után áldassuk meg ezeket egy katolikus pappal. A megáldott kegytárgy kereskedelmi célra már nem használható.
Házszentelést a plébániánkon kérhetünk, szenteltvizet is onnan hozhatunk. Gyertyaszentelő ünnepén a templomban megáldják a hívek behozott gyertyáit. Ha szenteltvíz helyett esetleg szentelt sót szeretnénk használni, akkor vigyünk be megfelelő mennyiségű sót a plébániára és kérjük meg a papot, hogy áldja meg a megfelelő szertartással.
+ + +
HÍVD IMATÁRSNAK A PLÉBÁNIÁD VÉDŐSZENTJÉT, SZENTEKET ÉS AZ ÁLTALAD MEGSEGÍTETT TISZTULÓ LELKEKET
A Katolikus Egyház tanítása szerint a szentek közbenjárnak értünk a mennyben: „Szüntelenül közbenjárnak értünk az Atyánál, bemutatván érdemeiket, melyeket a földön szereztek Jézus Krisztus, Isten és az emberek egyetlen közvetítője által. (…) Nagy segítséget nyújt tehát gyöngeségünknek az ő testvéri gondoskodásuk.” (KEK 956) „Látják Istent, dicsérik Őt, és nem szűnnek meg törődni azokkal, akiket a földön hagytak. Amikor bementek „Uruk örömébe”, „sok fölé” állították őket. Közbenjárásuk Isten tervének a legmagasabbrendű szolgálata. Imádkozhatunk és kell is imádkoznunk azért, hogy értünk és az egész világért közbenjárjanak.” (KEK 2683)
Isten szívesen megdicsőíti szentjeit imameghallgatásokkal. A Katolikus Egyházban feljegyzett csodák igen nagy része kötődik a már mennyben lévő szentek közbenjárásához. „Ne sírjatok, hasznosabb leszek számotokra ott, ahová megyek, mint itt, ahol voltam” – mondta halála előtt társainak a már életében számos csodával tündöklő Szent Domonkos. „Mennyországomat azzal akarom tölteni, hogy jót teszek a földön” – ígérte Kis Szent Teréz. Jeles gyűjteménye a szentek közbenjárására történt imameghallgatásoknak a „Szent Ferenc csodái” című összeállítás vagy a magyar egyháztörténetből Árpád-házi Szent Margit és Árpád-házi Szent Erzsébet szentté avatási jegyzőkönyveiben illetve legendáiban olvasható számos eset. Dr. Kovács Gábor atya honlapján, a www.hagiosz.hu oldalon is olvasható egy értékes gyűjtemény Jelek és csodák címmel.
A Boldogságos Szűz Mária segítségül hívása: Közismert, hogy különösen Szűz Máriához kötődik sok csoda, imameghallgatás. Elég csak a hazai Mária-kegyhelyeinknek vagy a plébániakertek Lourdes-i barlangjainak hálatábláira gondolnunk. Mária szüntelenül közbenjár értünk (KEK 969), hívjuk mi is segítségül, kérjük imáit, közbenjárását! A Hétlépcsős Rózsafüzérben ez a rózsafüzér imával és a Máriához szóló könyörgésekkel valósul meg.
A plébánia védőszentjének segítségül hívása különösen jellemző a Hétlépcsős Rózsafüzér imádságra. A védőszentnek különleges közbenjáró hatalma van a plébánia területe és a plébániai közösség tagjai felett. A plébániatemplom szentmiséin való részvételünkkel, a plébániai közösség életének és krisztusi küldetésének hűséges szolgálatával, támogatásával mi magunk is az égi védőszent munkatársaivá válunk: a nagy világegyház egyetemes küldetését szolgáljuk egy konkrét helyen, közösségben és feladatban. Keressük a közösségünk szolgálatának, segítésének megfelelő módjait, mindig megmaradva az imádság, az alázat és a keresztény szolgálat szellemében. Ismerjük és ismertessük meg védőszentünk életét és a szentté váláshoz vezető útját, lehetőségeink szerint igyekezzünk mi magunk is megvalósítani abból azt, amire a saját életünk lehetőséget nyújt. Ha hűségesen éljük a plébánián keresztény életünket és törekszünk keresztény küldetésünk megvalósítására, bátran remélhetjük a plébánia védőszentjének hatékony közbenjárását imaszándékainkért.
Elhunyt szeretteink közbenjárását, imádságait is kérhetjük, mint ahogyan az élők imádságait is kérhetjük imaszándékunk támogatására. Ne feledkezzünk el azonban arról, hogy a szeretet azt is megköveteli, hogy mi magunk is imádkozzunk az elhunytakért, amíg a tisztulás állapotában vannak. Az Egyház tanítása szerint „szent és üdvösséges gondolat a halottakért imádkozni, hogy megszabaduljanak bűneiktől (2Mak 12,46)… A megholtakért végzett imádságunk nemcsak őket segítheti, hanem értünk végzett közbenjárásukat is hatékonnyá teheti.” (KEK 958)
Ha viszont nem imádkozunk elhunyt szeretteink lelki üdvéért, akkor elmulasztjuk a szeretetből, irgalomból fakadó kötelességein teljesítését. Segítség és áldás helyett inkább mi magunk számíthatunk nehézségekre a bűnös szeretetlenségünk miatt. Ne csodálkozzunk, ha elhanyagoljuk a halottaink lelki üdvéért szóló imát és aztán úgy érezzük, csapás csapás után ér minket és a családunkat.
Hogyan imádkozzunk hát értük? Az Egyház tanítása a következő: „Az Egyház az első időktől kezdve tisztelte a halottak emlékét, könyörgéseket ajánlott föl értük, különösen pedig az eucharisztikus áldozatot, hogy megtisztulva eljussanak Isten boldogító színelátására. Az Egyház ajánlja az alamizsnát, a búcsúkat és a vezeklést is az elhunytakért.” (KEK 1032)
Sokféle módon segíthetünk tehát elhunyt szeretteinknek. Értékében kiemelkedik ezek közül az eucharisztikus áldozat, vagyis a szentmise felajánlása a halott lelki üdvéért. Kérhetünk a plébánián az illető elhunyt javára felajánlott szentmisét, illetve a magunk szentmiselátogatását is felajánlhatjuk érte. A jól végzett búcsú különösen nagy segítséget jelenthet a tisztuló lelkeknek.
Ami a saját magunk által mondott magánimákat illeti, vannak külön erre a célra írt katolikus imafüzetek is.
A leggyakrabban az „Adj, Uram örök nyugodalmat neki” imát szoktuk értük mondani és felajánlani bizonyos számú imádságot erre a szándékra (Miatyánk Üdvözlégy, Dicsőség vagy nagyon gyakran valahány tized rózsafüzér ima).
A magánimákat tekintve én a következőképpen szoktam imádkozni a halottakért (egyes vagy többes számban, ahogy szükséges)
„Mennyei Atyám, kérlek jutalmazd meg X.Y. szeretetét és tedd azt teljessé. Bocsásd meg bűneit, töröld el büntetéseit. Gyógyítsd be jóságosan a bűnei által másoknak okozott testi-lelki sebeket, töröld el a vétkeiből származó terheket. Vezesd őt országodba, szent színed látásának örök boldogságába. Adj, Uram, örök nyugodalmat neki és az örök világosság fényeskedjék neki. Nyugodjon békében. Amen. Mennyei Atyám, erre az imaszándékra felajánlok …. tized rózsafüzér imát.”
A következő cikkben néhány történetet közlök a jezsuita lelki író, F. X. Schouppe atya híres, 1893-ban megjelent könyvéből, melynek címe: Purgatory – Explained by the Lives and Legends of the Saints (Tisztítótűz – a szentek életének és legendáinak tükrében). Ezek a történetek azt mutatják be, mennyire élő és intenzív a kapcsolatunk a tisztítótűzben, azaz a „tisztuló Egyházban” tartózkodó lelkekkel. A cikk IDE KATTINTVA érhető el.
+ + +